Loki konkrétan kussba maradt, aztán megjelentek mögötte valamik, amiket sehogy se tudtam beazonosítani. Aztán nekünk rontottak. És sajnos kaszabolni kellett őket jobbra-balra. És hiába kezdted el lelökni őket a keskeny hídról, egyre többen jöttek. Ráadásul Loki a zűrzavar közepette elkezdett befelé menni, de Thor megállította. Csak részben sikerült odafigyelnem, ugyanis hadonásznom és rugdosódnom kellett.
-Steph! A kapu be fog záródni!-kiáltott nekem Brittany.
Odasandítva tényleg nem volt már akkora, mint eddig. Kisebb lett, így kevesebb izéke jött át. Nem tudtam mit tegyek, hiszen itt volt az alkalom, hogy visszamenjünk, viszont itt még voltak lények, akik nem akarták megöletni magukat. Kamilláztam, de hirtelen egy erős kéz megragadta a kezem.
-Ezeket ők elintézik.-intett a barátai felé.-Nektek viszont ideje hazamenni.
Azzal konkrétan befutott velem és Brittanyval a kapun. Ez hosszabbnak tűnt és konkrétan a víz felett végződött. Hatalmas sikoltás keretében estünk bele.
-Ezt csináljuk meg újra!-mondta Brittany, miután már a víz felett lebegtünk.
-Tudod azt hittem, hogy talpra érkezünk. Mármint szárazföldre és nem a vízbe.-fordultam Thor felé.
-Ki kell úsznunk a partra és meg kell keresnünk a hajót.-azzal elkezdett úszni.
A partra kiúszás egyszerűbb feladatnak tűnt, mint az,hogy egy lebegő hajót megtaláljunk. Ráadásul a szárazföldről. Azt nem tudom, hogy ezt Thor hogy gondolta, de elindult mi pedig követtük. Fogalmam sem volt arról, hogy merre ment,de szerintem neki sem. Az időjárás sem segített sokat, hiszen fújt a szél és konkrétan majdnem szélvihar kerekedett.
-Ebben semmit sem látok.-mondta Britt.
-Nem is kell. Megjöttünk.-jelentette ki Thor.
Mikor odaértünk mellé New York panorámája terült elénk. Szép volt, mint mindig.
-Leszűkítettük a világot egy több milliós városra. Ez is több, mint a semmi.-lelkendezett Brittany.
Begyalogoltunk a városba. Nem keltettünk nagy feltűnést. Csak nagyjából mindenki megbámult minket. A furán öltözött faszit, az estélyi ruhás csajt és a másikat, aki teljesen normálisan nézett ki, de senki sem értette miért lóg az előbbi kettővel. A S.H.I.E.L.D. egyik fő épülete itt volt New Yorkban, ezért oda mentünk. A recepciós hölgy felküldött minket a legfelső szintre, ahol Coulson ügynök várt minket.
-Isten hozta Önöket!-köszöntött.
-Üdv! El tudja érni nekünk Furyt?-kérdezte Thor, miután kezet ráztak.
-Hogyne. Erre tessék.
Bevezetett minket egy giga tárgyalóba, ahol elindította a videóhívást, miután leültünk. Kisvártatva a többiek jelentek meg a túloldalon.
-Azt el kell ismerni, hogy néztetek már ki jobban is.-jegyezte meg Britt.
-Ti is.-forgatta a szemét Clary.
-Mellesleg mi történt veletek?-kérdeztem.
-Prim dalolt, mint a madár. Kiderült, hogy kaput akar nyitni Asgard és a Föld között. Mire kiértünk már kinyitotta. Aztán a kapu kisebb lett és megszűnt, Loki pedig eltűnt.
-A kapu túloldalán Loki már nem árthat senkinek. A lányokkal a kapun át jöttünk, de egy kicsit messze dobott le minket New Yorktól.-magyarázta Thor.
-Steph ne mozdulj semerre! Visszamegyünk és felfedezzük azt a kócerájt. Miért nem indulunk még?-kérdezte Tiff, majd kikapcsolták.
-Na akkor most mi lesz?-nézett Brittany Coulson ügynökre.
-Én elmegyek Coulson ügynökkel, ti meg itt maradtok.-magyarázta Thor.
-Köszi a felvilágosítást apa!-mondta Britt.
-Nagyjából fél óra múlva landol a gép. Addig nézzetek tv-t.-mondta Coulson, majd ahol eddig videóchateltünk megjelent egy tévécsatorna.
Brittany a kapcsolóért ment és kapcsolgatni kezdett. Idiótán néztem rá.
-Mi van? Ilyenkor szokták ismételni a Bosszú vagy szerelmet.
-Lécci mond azt, hogy nem spanyol szappanoperát nézünk!-imádkoztam.
-Nem, dehogy. Török, nem spanyol.
-Mi a különbség?-néztem rá.
-Hogy Kivanc Tatlitug ezen a képernyőn sokkal szexisebb.
-Kicsoda?-tártam fel a szemeim.-Ilyen név nincs is.
-De van.-erősködött, majd elkezdte nézni a sorozatot.
Mivel nem volt jobb dolgom, én is néztem, habár semmit nem értettem belőle. Fél óra múlva még nem lehetett hallani, hogy gép szállt volna le az épület tetején. Thor és Coulson ügynök is visszatértek, de ők sem tudták, hogy mi miatt nincsenek még itt a többiek. Próbáltam telefonon elérni őket, de mindenhol hangpostára lettem irányítva. Kénytelen voltam kikapcsolni a Bosszú vagy szerelmet, ha meg akartam találni a gépet.
-De mégis hol vannak?-kérdezte Brittany.
-A hajó még megvan, mert nem kapott jelzést a rendszer, hogy lezuhant volna. A legkézzelfoghatóbb magyarázat az, hogy a kommunikációs rendszerük összeomlott, ezért nem érnek ide.-magyarázta Coulson ügynök.
-2 óra telt el.-mondta Thor.
Coulson ügynök majdnem szólásra nyitotta a száját, amikor repülő zajait hallottuk meg a fejünk felett.
-Megjöttek.-mondtam.
Erre Brittanyval szinte elejtve egymást szaladtunk fel. Az épület tetejére felérve a szél rettenetes nagy volt és össze vissza fújta a csini szoknyámat, a hajamat pedig a szemembe. A hatalmas gép leszállt, én pedig egyre izgatottabb lettem.
-Liftezik a gyomrom.-mondta Brittany.-Azt hiszem mindjárt hányok.
-Miért?-néztem rá.
-Nem tudom.
A gép ajtaja kinyílt és mindenki leviharzott róla. Steve le se tette a lábát a tetőre, de én letámadtam. Konkrétan ölelve támadtam le. Vagy, ahogy mondják. Elmondhatatlanul örültem neki, hogy újra láttam.
-Csak nem hiányoztam?-kérdezte mosolyogva.
-De.-azonban az én hangom teljesen komoly volt.
-Te is nekem.-már az övé is.
Mindenki bement mire elengedtük egymást. Elindultunk befelé, közben élménybeszámolót tartottam neki, hogy Asgard mennyire rohadtul szép. Visszamentünk az előbbi giga tárgyalóba.
-Tetszik a ruhád.-mondta Natalie, amint megöleltük egymást.
-Köszi. Nekem is.
-Kölcsönkapom majd?-tudakolta.
-Kérned sem kell.-mosolyogtam.
-Annyira örülök, hogy nem nőtt egérfarkad!-támadott le Tiffany.
-Micsoda?-kérdeztem mosolyogva.
-Örülök, hogy nem az lett a mellékhatásod, hogy egérfarkad lett.
-Jaja.-hát még ha tudnád, hogy mim lett.
Brittanyval ezután részletesen elmeséltünk mindent. Bár Furyt nagyon nem érdekelte, hiszen egyből a tárgyra tért. Ünneprontó. A lényeg, hogy az egyik szörnyecske tetemét sikerült ellopni és épp az imént tették be az egyik laborba.
-Még a fejesek előtt kéne megnézni a szörnyecskét.-súgta oda Tiffany.
-Ezek után mindenki oda akar menni.-néztem rá.
-Megoldom.-kacsintott, majd jelentkezett.
-Igen, Ms. Stark?-nézett rá Fury.
-Kimehetek a mosdóba?-Clary nevetni kezdett, én pedig a fejemet fogtam.
-Mi?-kérdezett vissza Fury. Szerintem azt hitte Tiffany viccel.
-Ki kell mennem a mosdóba.-ismételte meg Tiff.
-Akkor menjen.-legyintett.
-Gyere Stephanie!-nézett rám.
-Mivan?-nem tudtam mire vélni.
-Miért kell neked Stephanie? Egyedül is ki tudsz menni a mosdóba.-mondta Tony.
-Haladj a korral papus! A lányok csoportosan járnak a mosdóba.-mondta Tiffany.
Felálltam, majd kimentünk. Amint kiléptünk, futni kezdtünk. Előbb akartunk odaérni, még mielőtt észrevennék, hogy nem a mosdóba mentünk. Hamar megtaláltuk a labort, ahogy a bigyó feküdt. Furcsának tűnt.
-Mi a jó élet ez?-nézte végig Tiffany.-Mintha nem emberi lenne.
-Mert nem az.-néztem végig, majd kihúztam a kábelt.-Ez egy gép.
-Tudtam, hogy nem a mosdóba mentek.-szólalt meg egy hang a hátunk mögött.
Odafordultunk. Tony volt az.
-Mit koslatsz utánam, már megint?-ripakodott rá Tiffany.
-Mit kerestek itt?-jött befelé.
-Semmit.Menj ki!-mondta Tiff, majd elkezdte kifelé tolni az apját.
-Te mit csinálsz?-néztem, mivel elég vicces volt a jelenet, ugyanis Tony nem hagyta magát.
-Kiteszem.-erősködött.
-Add fel. Előbb kimegyek, ha beavattok.-mondta Tony.
Tiff abbahagyta az apja kifelé toloncolását, aki közelebb jött.
-Ez egy gép?-kérdezte, ugyanis még mindig a kezemben tartottam a kábelt.
-Az. És ahogy néztem, mindegyik egy fővezérlő alatt üzemel.
-Fordítsd le a nyelvünkre.-mondta egyszerre a két Stark.
-Ha kiiktatjuk a fővezérlőt, akkor megsemmisül az összes. Vagy legalábbis kupurcannak. Írok egy kémprogramot, azután már csak a fővezérlőt kell megtalálni.
-Na akkor hajrá.-vert hátba Tony, majd távozott.
-Bunkó!-kiáltott utána Tiffany.
-Gyere, szét kell szednünk ezt az izét.-mondtam.
-Ez megfelel?-Tiffany elővett egy körfűrészt.
-Kisebb nincs?-hátráltam.
Előbb inkább csavarhúzóval kezdtünk. Minden létező csavart kiszedtünk belőle. Szét kellett szedtünk teljesen, hogy olyan kémprogramot tudjak hozzá írni, amely a lehető legrövidebb idő alatt semmisíti megy a csőcseléket. Egész éjszaka ezen dolgoztunk. Másnap reggelre már egy USB-n volt az eredmény.
-Át kéne vennem a ruhám.-néztem végig magamon.
-Előbb ezt vigyük el Furynak.
Tiffanyval visszamentünk a giga tárgyalóba.
-Remélem tudjátok mivel semmisítjük meg a robotokat.-nézett ránk Brittany.
-Persze. Ezzel.-mondtam, majd letettem az USB-t az asztalra.
-Csak rá kell csatlakoztatni a fővezérlőre és kész.-mondta Tiff.
-Akkor ez könnyű lesz.-mondta Steve, majd felvette az USB-t.
-Na még mit nem!-vettem ki a kezéből.- Ez azén programom, én csinálom! Valljuk be, te ehhez nem értesz.
-Oké, akkor te csinálod.-hagyta rám.
Túl könnyen ment. Ekkor ugrott be, hogy beszélnem kéne vele a mellékhatásról. Már csak azt kéne eldönteni, hogy hogyan közöljem vele. Előtte mindenesetre átöltözöm. Az USB-t nem hoztam magammal. Lezuhanyoztam, hajat mostam, átöltöztem, hajat szárítottam. Már épp kész voltam, amikor Thor nyitott be.
-Beszélhetnénk?-jött be.
-Persze.-becsukta az ajtót.
-Beszéltél vele?
-Még nem.
-És mikor akarsz?
-Most épp oda indultam. Nem halaszthatom tovább. Legalább neki tudnia kell róla.
-Helyes.
-De beszélned kell a barátnődről.
-Mit akarsz tudni Janeről?-nézett rám.
-Akármit.
-Amint beszélsz az apáddal mindent elmondok Janeről, amit tudni akarsz. De addig ne is álmodj róla.-azzal távozott.
Átmentem Stevehez. Folyamatosan gyomoridegességem volt, izzadt a tenyerem, és a pulcsim ujját húzogattam. Az igazat megvallva nem csak a tenyerem izzadt. Izzadtam, mint hazug a templomban. Nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg azt, amit akarok, hogy tudjon. Nem tudtam, hogyan fog reagálni erre, esetleg hogyan fog rám tekinteni ezek után. Bekopogtam.
-Gyere!-hallatszott bentről.
Vettem egy mély levegőt és benyitottam.
-Szia!-mosolygott.
-Beszélhetnénk?-léptem be.
-Persze. Minden rendben? Falfehér vagy.-azt nem hittem, hogy ennyire látszik. Hopszika.
-Mondhatni. Az Asgardi erővisszacserélős dologgal kapcsolatban szeretnék elmondani neked valami nagyon fontos dolgot.-csuktam be az ajtót és mentem közelebb.
-Hallgatlak.-láttam rajta, hogy igyekszik felkészíteni magát a legrosszabbra.
-A mellékhatásról lenne szó. Ami nem külső, hanem belső.
-Ezt, hogy érted?
-Fogalmad sincs, hogy mennyire nehéz ez most nekem.-túrtam a hajamba.
-Akkor mond, ahogy tudod. majd összerakjuk.
-Frigga, Thor anyja kivett valami piros izét belőlem, amin volt ilyen kék pötty. És mondta, hogy annak nem kéne ott lennie. Mint valami giga pattanás, vagy szépséghiba. Viszont ezzel az a baj, hogy az erőmet mondhatni valami működő aksinak, ami folyamatosan merül...
-Várj egy kicsit!-állított le.-Azt akarod ezzel mondani, hogy az erőd egyszer lemerül és elfogy?
-Igen, de... én fogok elfogyni...nem az erőm.
-Vagyis.....te....
-Egyszer mindenki. Frigga szerint nem szabad sokat használnom az erőm, mert azzal felgyorsítom a folyamatot. Legalábbis csak végszükség esetén.
-Értem.
-Csak olyan hülyén érzem magam, mert Brittanyé tök jó, az enyém meg egy katasztrófa. Mondjuk úgy mentem oda, hogy ez benne van a pakliban, de akkor is...
-Nem lesz semmi baj, oké? Majd megoldjuk.-azzal megöleltük egymást.
