Tegnap este még átmentem Thorhoz, aki részletes beszámolót tartott a barátnőjéről. A csaj valamilyen időjáráselemző. Mindenesetre nagyon kedves csajnak tűnt az elmondottak alapján. Másnap reggel Tiffany ébresztett, aki valami nagyon fontosat akart közölni. Illetve ezzel hívott félre.
-Ma este randim van Mattel.-kezdte.
-Jó mulatást!-hagytam rá, majd indultam volna, de visszahúzott.
-El kéne terelned apám figyelmét.
-Felejtsd el.-azzal újra elindultam, de újra visszahúzott.
-Lécci, Steph! Soha többet nem kérek semmit! De ez nekem nagyon fontos.
-Majd meglátom mit tehetek. De ha kérdezi, akkor rád fogom.
-Nyugodtan.
Ezután elindultunk a folyosón, hogy összefussunk a többiekkel, viszont Tiffany egy idő után rájött, hogy el kell intéznie valamit, így egyedül maradtam. Indultam volna, de észrevettem egy nőt a folyosó másik oldalán.
Ő is észrevett, és közelebb jött hozzám.
-Szia! Bocsánat a zavarásért, de Thort keresem.-mosolygott.
-Te vagy Jane?-nem ám köszönnél, te bunkó!
-Igen. Mesélt rólam?-lepődött meg.
-Csak amit sikerült kihúznom belőle. Illetlen vagyok bocsi. Stephanie vagyok!-nyújtottam a kezem, amit el is fogadott.
-Nos, akkor meg tudod nekem mutatni merre találom?
-Ja, persze. Gyere!
-Köszi!
-Na és milyen ez az időjáráselemzés?
-Időjáráselemzés?-nézett rám hülyén.
-Az a foglalkozásod, nem?
-Nem.-nevetett.-Asztrofizikus vagyok.
-Mondjuk Thor, nem hiszem, hogy annyira ért hozzá.
-Nem. Bár nem hülyéskedett. Mostanában időjárást is elemzek, de csakis asztrofizikai szempontból.
-Köszi!
-Na és milyen ez az időjáráselemzés?
-Időjáráselemzés?-nézett rám hülyén.
-Az a foglalkozásod, nem?
-Nem.-nevetett.-Asztrofizikus vagyok.
-Mondjuk Thor, nem hiszem, hogy annyira ért hozzá.
-Nem. Bár nem hülyéskedett. Mostanában időjárást is elemzek, de csakis asztrofizikai szempontból.
Még mielőtt találkoztam Janenel előtte kaptam egy fülest a főnitől, hogy a giga tárgyalóba lesz megbeszélés. Szóval arra indultunk el. Közbe persze folyamatosan csörgött a telefonja, így eléggé lassan haladtunk. A tárgyalóba beérve már mindenki ott volt, beleértve Thort is. Aki teljesen lefagyott akkor, amikor Jane belépett a terembe.
Thor közelebb lépett, azonban a csaj akkora pofont levágott neki, hogy az csak na. Anyukám minden esetre büszke lenne rá.
-Mondtam, hogy hívd vissza.-mondta Tony. Tipikus Tony.
Ekkor vettem észre, hogy Jane nem kicsit, hanem nagyon terhes. Hopszika.
-Tudom mire gondolsz.-kezdte Thor.
-Nem, nem tudod. Beszélni akartam veled. Soha életemben nem gondoltam azt, hogy nekem egyszer ebbe az épületbe be kell tennem a lábam.-akadt ki. Kezdem érteni mit akart mondani Thornak, aki ezek szerint nem ment el a megbeszélt találkahelyre.-De most már nem számít.-azzal távozott.
-Menj már utána!-ripakodtam rá.
-Te ebbe ne avatkozz bele.-nézett rám.
-Csak a hülye nem vette észre, hogy terhes. MENJ MÁR UTÁNA!-ezt remélem a hatodik szomszéd is meghallotta.
Thor azzal letette a kalapácsát és Jane után szaladt. Natalie pedig húzott maga után.
-Most lesz a jó, rész! Nyomás!
A földszinten értük őket utol. Konkrétan mindneki jött. Nem a földszinten voltunk, hanem az egyik erkélyről néztünk le rájuk.
-Vajon miről beszélnek?-kérdezte Clary.
-Kuss! Nem hallok semmit!-mondta Tiffany.
Hallani tényleg semmit nem lehetett, csak mondatfoszlányokat. De nem adtuk fel. Csak kamillázni lehetett, hogy miről beszélnek. A végén persze összesmaciztak.
-Bleeh!-mondtuk egyszerre Claryvel.
-Olyan cukik, ne fintorogjatok!-ütött vállba Tiffany.
-Csapkodd magad!-azzal visszaütöttem.
-Most fejezzétek be, mielőtt még elkezdenétek!-szólt ránk Steve.
Utat csinált kettőnk között és befurakodott közénk, hogy Tiffanyval véletlenül se essünk egymásnak. Okos. Viszont túl későn avatkozott bele, ugyanis Thor és Jane nem csináltak ezután semmit. Mindenki megunta a várakozást. Indultunk volna vissza a dolgunkra, de Natalie félre hívott.
-Ráérsz egy percre?-nézett rám, amikor már csak ketten voltunk.
-Neked mindig.
-Válaszolj egy kérdésre. Őszintén.-mélyen a szemembe nézett.
-Legyen hát.
-Mi történt veled Asgardban?
-Mire akarsz kilyukadni?
-Tudod te nagyon jól. Bittany elmondta, sőt megmutatta mi történt vele. Hogy Asgard óta tudatában van azzal, hogy ha átzöldül, akkor miket visz végbe. Viszont rólad nem mondott semmit. Asgard óta látom, hogy valami nem stimmel veled Stephanie. Ha valami baj van, akkor legalább nekem mond el, még ha nem is kürtölöd világgá.
Megadtam magam. Natalie szeretetteljesen nézett rám, nem okozhattam neki csalódást.
-Rendben. De meg kell ígérned, hogy ez kettőnk között marad, és nem mondod el senkinek!
-Ennyire gáz?
-A dióhéjas sztori annyi, hogy az erőm egyszer lemerül és akkor meghalok.
-A dióhéjas?
-A lényeg annyi, hogy ha nem akarom felgyorsítani a folyamatot és 30 éves korom előtt elpatkolni, akkor vissza kell fognom magam.
-Vagyis nem használhatod?
-Használni fogom. Annyira még ez se tud visszatartani. De csak akkor ha tényleg nincs más megoldás.
-Jajj, Stephanie annyira sajnálom.
-Épp ezért nem mondtam el senkinek. Mindenkinek megvan a saját problémája. Nem kell, hogy még a nyakába vegye az enyémet is. Pláne, hogy nem tudnak vele mit kezdeni.
-Steve legalább tudja?
-Persze. És Thor is. De ő csak azért, mert ott volt, amikor az anyja közölte velem a dolgot.
-Figyelj, hogyha bármire szükséged van, akkor szólj nyugodtan.
-Köszi Natalie!-azzal csak mosolygott és megölelt.
-Viszont van itt valami, amit tudnod kellene.
-Ugye az nem ennyire gáz, mint amit most közöltem veled?
-Közel áll hozzá.
-Mit akarsz ezzel mondani?
Natalie nem válaszolt semmit, hanem elindult a tárgyaló felé és húzott magával engem is. Gondolom inkább megmutatni akarja, mert az egyszerűbb. Brittany volt még ott rajtam kívül, aki ugyanúgy kétségbe volt esve, mint én.
-Te tudod mit akar mondani?-nézett rám.
-Nem. De igyekezhetnétek!
-Oké. Van egy új csapattársunk.-kezdte Clary.
-Mattet ismerjük és szeretjük. Őt nem kell bemutatni. Amúgy eddig is a csapat tagja volt, nem?-gondolkoztam.
-Ennek örülök.-mondta Tiffany.-De nem róla van szó.
Azzal kinyitotta az ajtót, ahol belépett Prim. Az állam valószínűleg a padlót súrolta. Mindenkire gondoltam. Egyedül rá nem. Rá gondoltam volna utoljára. Na jó, utána jött volna Kimberly vagy Loki. De Prim? Ez most komoly?
-Ti teljesen meghibbantatok?-fakadt ki Brittany.
-Nyugi, nem fogom bántani egyikőtöket sem. Segíteni akarok.-kezdte Prim.
-Mindjárt segíthetsz magadon!-vissza kellett fognom, ha nem akartam, hogy neki rontson.
-Lassíts tigris!-ütögettem meg a vállát.
-Prim mondta meg, hogy hol találhatjuk meg az átjárót, amin keresztül Loki vissza tud jutni Asgardba. Most csak annyit tudunk róla, hogy a földön van, de valószínűleg Kimberly nélkül.-magyarázta Natalie.
-Oké.-túrtam bele a hajamba.-Miattam maradhat, már el lett döntve. De ha mesterkedik valamiben Brittanyt szabadítom rá.
-Mi vagyok én szerinted? -nézett rám Britt.
-Te vagy a legerősebb csaj, akit csak ismerek. Épp ezért adnám neked őt.
-Jogos. -vonta meg a vállát.-Erről jut eszembe Steph, nem eszünk egy fagyit?
-De.-azzal intettünk és sarkon fordultunk.
Nagy nehezen találtuk meg a konyhát, ahol a fagyasztót kerestük. Nagy nehezen meg is lett, de fagyi egyáltalán nem volt benne,csak fagyasztott zöldségek.
-Nem hiszem el, hogy itt van ennyi ember, egy giga nagy épületben és egy rohadt jégkrémet nem tárolnak sehol!-akadtam ki.
-Valószínűleg nem is tartanak semmi olyat, ami nasi. De még csoki sincs.-csatlakozott Britt.
-Tudod, ha pár hete azt mondja nekem valaki, hogy egy giga épületben fogunk nasit keresni, dimenziókat ugrok, Asgardba megyek, akkor kiröhögöm.
-Nem vagy egyedül. Olyan valószínűtlen ez az egész.-mosolygott.-De találtunk valami fontosat.
-Tényleg?
-Igen. Családot.
-Igazad van. De akkor is kéne valami csoki.
-Olyan illúzióromboló vagy! Itt töröd meg az érzelmes pillanatot!-fakadt ki, de közben hallottam a hangján, hogy mindjárt elneveti magát.
-Hidd el, még egymillió érzelmes pillanat lesz, amin majd együtt sírhatunk. Csak nem azért, mert szomorúak leszünk.-veregettem vállba.
-Tényleg kéne valami csoki.-tűnődött.
-Idióta.-löktem meg.
-Te is ugyanezt csináltad.-nevetett.
-Bocsika.-azzal a hang irányába fordultunk, amerre Jane állt.-Nem zavarok ugye?
-Nem, dehogy.-mondta Britt.
-Csak meg szerettem volna köszönni, hogy utánam küldted Thort.-nézett rám.
-Semmiség.-mosolyogtam.
-Ő nem értette volna meg, ha nem mondom el. Nem tudom ez az ő világunkban, hogyan működik, de ezek szerint a terhesség mindenhol ugyanazt jelenti, és mindenhol a nők veszik észre ezt.
-Utána kéne járnunk az Asgardban történő dolgoknak.-vetette fel az ötletet Brittany.
-Van benne valami. Viszont kezdek félni a baba miatt.-mondta Jane.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem.
-Ne értsétek félre, nagyon szerettem volna gyereket. És külön örülök neki, hogy Thor az apa. Viszont én nem vagyok isten, ő pedig nem normális ember. A jövőnk miatt kezdek aggódni, hogy mi lesz velünk. Így is olyan nehezen értem utol. Nem akarom, hogy feladja ezt, hiszen ez az élete.
-Jane, nyugi. Nem lesz semmi baj! Thor tudja, hogy szükséged lesz rá és hidd el, hogy ott lesz, amikor szükséged lesz rá. Nem fog cserben hagyni téged.-mondta Brittany, én pedig csak bólogatni tudtam.
Jane arcán látszott, hogy hisz nekünk, és valamiért érzem, hogy ő is erre gondolt, hiszen ismeri Thort. És állítólag mindenki felelősségteljesebb lesz akkor, amikor megtudja, hogy gyereke fog születni. Mindenesetre én nagyon várom, hogy végre megszülessen a kisfickó, vagy kiscsajszi. Már csak a neve kérdéses.
-Bleeh!-mondtuk egyszerre Claryvel.
-Olyan cukik, ne fintorogjatok!-ütött vállba Tiffany.
-Csapkodd magad!-azzal visszaütöttem.
-Most fejezzétek be, mielőtt még elkezdenétek!-szólt ránk Steve.
Utat csinált kettőnk között és befurakodott közénk, hogy Tiffanyval véletlenül se essünk egymásnak. Okos. Viszont túl későn avatkozott bele, ugyanis Thor és Jane nem csináltak ezután semmit. Mindenki megunta a várakozást. Indultunk volna vissza a dolgunkra, de Natalie félre hívott.
-Ráérsz egy percre?-nézett rám, amikor már csak ketten voltunk.
-Neked mindig.
-Válaszolj egy kérdésre. Őszintén.-mélyen a szemembe nézett.
-Legyen hát.
-Mi történt veled Asgardban?
-Mire akarsz kilyukadni?
-Tudod te nagyon jól. Bittany elmondta, sőt megmutatta mi történt vele. Hogy Asgard óta tudatában van azzal, hogy ha átzöldül, akkor miket visz végbe. Viszont rólad nem mondott semmit. Asgard óta látom, hogy valami nem stimmel veled Stephanie. Ha valami baj van, akkor legalább nekem mond el, még ha nem is kürtölöd világgá.
Megadtam magam. Natalie szeretetteljesen nézett rám, nem okozhattam neki csalódást.
-Rendben. De meg kell ígérned, hogy ez kettőnk között marad, és nem mondod el senkinek!
-Ennyire gáz?
-A dióhéjas sztori annyi, hogy az erőm egyszer lemerül és akkor meghalok.
-A dióhéjas?
-A lényeg annyi, hogy ha nem akarom felgyorsítani a folyamatot és 30 éves korom előtt elpatkolni, akkor vissza kell fognom magam.
-Vagyis nem használhatod?
-Használni fogom. Annyira még ez se tud visszatartani. De csak akkor ha tényleg nincs más megoldás.
-Jajj, Stephanie annyira sajnálom.
-Épp ezért nem mondtam el senkinek. Mindenkinek megvan a saját problémája. Nem kell, hogy még a nyakába vegye az enyémet is. Pláne, hogy nem tudnak vele mit kezdeni.
-Steve legalább tudja?
-Persze. És Thor is. De ő csak azért, mert ott volt, amikor az anyja közölte velem a dolgot.
-Figyelj, hogyha bármire szükséged van, akkor szólj nyugodtan.
-Köszi Natalie!-azzal csak mosolygott és megölelt.
-Viszont van itt valami, amit tudnod kellene.
-Ugye az nem ennyire gáz, mint amit most közöltem veled?
-Közel áll hozzá.
-Mit akarsz ezzel mondani?
Natalie nem válaszolt semmit, hanem elindult a tárgyaló felé és húzott magával engem is. Gondolom inkább megmutatni akarja, mert az egyszerűbb. Brittany volt még ott rajtam kívül, aki ugyanúgy kétségbe volt esve, mint én.
-Te tudod mit akar mondani?-nézett rám.
-Nem. De igyekezhetnétek!
-Oké. Van egy új csapattársunk.-kezdte Clary.
-Mattet ismerjük és szeretjük. Őt nem kell bemutatni. Amúgy eddig is a csapat tagja volt, nem?-gondolkoztam.
-Ennek örülök.-mondta Tiffany.-De nem róla van szó.
Azzal kinyitotta az ajtót, ahol belépett Prim. Az állam valószínűleg a padlót súrolta. Mindenkire gondoltam. Egyedül rá nem. Rá gondoltam volna utoljára. Na jó, utána jött volna Kimberly vagy Loki. De Prim? Ez most komoly?
-Ti teljesen meghibbantatok?-fakadt ki Brittany.
-Nyugi, nem fogom bántani egyikőtöket sem. Segíteni akarok.-kezdte Prim.
-Mindjárt segíthetsz magadon!-vissza kellett fognom, ha nem akartam, hogy neki rontson.
-Lassíts tigris!-ütögettem meg a vállát.
-Prim mondta meg, hogy hol találhatjuk meg az átjárót, amin keresztül Loki vissza tud jutni Asgardba. Most csak annyit tudunk róla, hogy a földön van, de valószínűleg Kimberly nélkül.-magyarázta Natalie.
-Oké.-túrtam bele a hajamba.-Miattam maradhat, már el lett döntve. De ha mesterkedik valamiben Brittanyt szabadítom rá.
-Mi vagyok én szerinted? -nézett rám Britt.
-Te vagy a legerősebb csaj, akit csak ismerek. Épp ezért adnám neked őt.
-Jogos. -vonta meg a vállát.-Erről jut eszembe Steph, nem eszünk egy fagyit?
-De.-azzal intettünk és sarkon fordultunk.
Nagy nehezen találtuk meg a konyhát, ahol a fagyasztót kerestük. Nagy nehezen meg is lett, de fagyi egyáltalán nem volt benne,csak fagyasztott zöldségek.
-Nem hiszem el, hogy itt van ennyi ember, egy giga nagy épületben és egy rohadt jégkrémet nem tárolnak sehol!-akadtam ki.
-Valószínűleg nem is tartanak semmi olyat, ami nasi. De még csoki sincs.-csatlakozott Britt.
-Tudod, ha pár hete azt mondja nekem valaki, hogy egy giga épületben fogunk nasit keresni, dimenziókat ugrok, Asgardba megyek, akkor kiröhögöm.
-Nem vagy egyedül. Olyan valószínűtlen ez az egész.-mosolygott.-De találtunk valami fontosat.
-Tényleg?
-Igen. Családot.
-Igazad van. De akkor is kéne valami csoki.
-Olyan illúzióromboló vagy! Itt töröd meg az érzelmes pillanatot!-fakadt ki, de közben hallottam a hangján, hogy mindjárt elneveti magát.
-Hidd el, még egymillió érzelmes pillanat lesz, amin majd együtt sírhatunk. Csak nem azért, mert szomorúak leszünk.-veregettem vállba.
-Tényleg kéne valami csoki.-tűnődött.
-Idióta.-löktem meg.
-Te is ugyanezt csináltad.-nevetett.
-Bocsika.-azzal a hang irányába fordultunk, amerre Jane állt.-Nem zavarok ugye?
-Nem, dehogy.-mondta Britt.
-Csak meg szerettem volna köszönni, hogy utánam küldted Thort.-nézett rám.
-Semmiség.-mosolyogtam.
-Ő nem értette volna meg, ha nem mondom el. Nem tudom ez az ő világunkban, hogyan működik, de ezek szerint a terhesség mindenhol ugyanazt jelenti, és mindenhol a nők veszik észre ezt.
-Utána kéne járnunk az Asgardban történő dolgoknak.-vetette fel az ötletet Brittany.
-Van benne valami. Viszont kezdek félni a baba miatt.-mondta Jane.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem.
-Ne értsétek félre, nagyon szerettem volna gyereket. És külön örülök neki, hogy Thor az apa. Viszont én nem vagyok isten, ő pedig nem normális ember. A jövőnk miatt kezdek aggódni, hogy mi lesz velünk. Így is olyan nehezen értem utol. Nem akarom, hogy feladja ezt, hiszen ez az élete.
-Jane, nyugi. Nem lesz semmi baj! Thor tudja, hogy szükséged lesz rá és hidd el, hogy ott lesz, amikor szükséged lesz rá. Nem fog cserben hagyni téged.-mondta Brittany, én pedig csak bólogatni tudtam.
Jane arcán látszott, hogy hisz nekünk, és valamiért érzem, hogy ő is erre gondolt, hiszen ismeri Thort. És állítólag mindenki felelősségteljesebb lesz akkor, amikor megtudja, hogy gyereke fog születni. Mindenesetre én nagyon várom, hogy végre megszülessen a kisfickó, vagy kiscsajszi. Már csak a neve kérdéses.
