Este beszéltem Brittanyval, aki kijelentette, hogy ő menni akar, akkor is ha én nem jövök. Mondtam neki, hogy én is így döntöttem. Ezek után megbeszéltük Thorral, hogy nem ma este, hanem csak másnap reggel ugrunk dimenziókat. A szobámban igyekeztem felkészíteni magam a dimenzióugrásra, vagy hogy is hívjákra. Nem ugrottam még dimenziót és elképzelni nem tudtam azt, hogy milyen lehet. Ahhoz képest egyáltalán nem voltam ideges. Mármint volt bennem idegesség, de valahogy sikerült bent tartanom magamban a zöld izét, hiszen holnap már nem lesz meg. Azon gondolkodtam, hogy mit csomagoljak az útra. Egyáltalán csomagoljak? Az igaz, hogy nem nyaralni megyünk Asgardba, de akkor sem akarok ott több napig ugyanabban a ruhában flangálni. Ehhez hozzá társult az is, hogy egész este nem tudtam aludni, így átmentem az apámhoz beszélgetni, mivel ő általában sosem alszik. Vagy ha alszik is, akkor azt nyitott szemmel teszi. Mesélt mindenféle háborús történeteket, meg azt, hogyan illeszkedik be a mai világba. Én meg meséltem neki mindent, ami csak eszembe jutott és amire kiváncsi volt.
Másnap reggel már egy teljesen hétköznapi ruhába álltunk valahol a semmi a közepén. Akármilyen hihetetlen, de Thor a levegőből nem tud dimenziókon utazgatni. Illetve lehet, hogy tud, de mivel mi is itt voltunk, nem hiszem hogy kockáztatni akart.
-Kész vagytok?-nézett ránk.
-Mindjárt elhányom magam, de kezdhetjük.-mondta Brittany.
-Nem fog fájni, nyugi.
-Csajok, majd küldjetek képeslapot Asgardból.-viccelődött Natalie.
-Vagy egy helyes pasit.-kontrázott rá Clary.
Tiffany azonban szótlan volt és csak állt, és nézett, és várt. Thor azonban nem sokat gatyázott, ugyanis meglendítette a kalapácsát, majd az körbe vett minket ilyen piros fényoszloppal, majd egy hatalmas teremben voltunk, mielőtt kimondhattam volna azt, hogy kezdhetjük. Észrevehetetlen volt, viszont rohadtul szédülni kezdtem utána.
-Nincs véletlenül egy hányózacskód? Mindjárt kidobom a taccsot.-fogtam a fejem.
-Jane ezek után,nem szokott rosszul lenni?-kérdezte Brittany.
-Honnan tudsz te janeről?-kérdezte hitetlenkedve Thor.
-Ki az a Jane?-itt bizonyosodott be az, hogy rohadtul le voltam maradva valamiről.
-Jane Foster. Thor barátnője.-mosolygott Britt.
-Thornak barátnője van?-akadtam ki.-Mióta?
-Na jó! A szerelmi életemet ne itt vitassuk meg légyszíves. A palotában már várnak minket.
Azzal elindultunk. A teremből kinyílt valami giga ajtó, ami kivezetett minket a fényre. Pontosan egy mesevilágba. A mesevilág pedig egyszerűen lélegzetállító volt. A legvadabb álmaimat írta felül. Egy hatalmas híd vezetett a víz felett gondolom a városba.
-Ilyenkor kezdek elgondolkodni azon, hogy én szerintem pár dimenzióval arrébb születtem.-jegyezte meg Britt.
-Hidd el, nem te vagy az egyetlen.-mondtam, miközben befelé sétáltunk.
A palota belül hatalmas belső térrel rendelkezett, amint beléptünk. A végén pedig egy fogadóbizottság ácsorgott.
-Apám. Köszöntelek.-szólt oda Thor az idős csávónak.
-Üdvözöllek Fiam. Ők a hölgyek?-nézett ránk.
-Igen. Stephanie Rogers és Brittany Banner.
-Meglátjuk, hogy mit tehetünk velük. Üdvözöllek titeket. Odin vagyok, a király.
-Részünkről a megtiszteltetés felség.-mondtam, majd meghajoltam.
-Stephanie te mit csinálsz?-nézett rám Brittany.
-Pukedlizem. Angliában ezt így szokták.
-Anglia egy barátságtalan és rideg ország. Bár a gesztus értékelem. -szólt Odin.-Megmutatják a szobátokat, utána pedig este találkozunk az eligazításon. Az erőcsere felkészülést igényel.
Egy szép kilátású szobát kaptunk.
-Ez atomszuper.-nézett ki Britt az erkélyen.-Kár, hogy a többiek nem lehetnek itt. Ó nézd kaja is van!
-Britt, ugye tudod, hogy nem vakációzni jöttünk ide.
-Tudom, de imádom ezt a helyet.
Azonban mielőtt Brittany tovább áradozhatott volna egy hölgyemény lépett be a szobába.
-Hölgyek. Frigga vagyok, a királyné.
Állam leesett. A királyné egyszerűen gyönyörű volt.
-Örülünk a szerencsének, asszonyom.-mondta Britt.
-Csupán segíteni jöttem. Itt Asgardban sajnos az ilyen utcai viselet nem teljesen elfogadott. Így a ti szóhasználatotokban estélyit kaptok. Mármint azt kell viselnetek, amíg itt tartózkodtok.
-Király.-lelkesedett Britt.
-Remélem nem bánják, hogy segítek.-mondta a királynő.
-Nem, dehogy. Köszönjük a segítségét, felség.
Frigga közelebb lépett a szekrényhez, miután végigmért minket. A ruhák, amiket kaptunk ugyan nem az Asgardban használt viselet volt, azonban elegáns.
-Nagyon tetszek magamnak.-illegette magát Brittany.
-Csinosak is vagytok. Este találkozunk.-azzal Frigga távozott.
-Egy kicsit fura, de amúgy kedves hölgy.-jegyezte meg.-
-Izgulok.-kezdtem.
-Én is nyugi. DE ma hercegnők vagyunk. Élvezd ki.-mosolygott.
NATALIE
-Szerintetek meghaltak?-kérdezte Clary.
-Kizárt. Steph és Britt elpusztíthatatlanok.-hárítottam.
-Akkor sem kellett volna menniük.-mondta Tiff, aki passzívan viselkedik, amióta elmentek.
-Ők döntöttek így, nem mi. Ezt a döntést nem neked kell meghoznod, hanem nekik.-magyaráztam.
-Felvilágosítalak Barton.-kezdte tiff, aki soha nem szólított Bartonnak.-Akárhogy is vesszük Brittany és Stephanie rendelkezik a nagyobb hatóerejű képességgel. Ezt neked is el kell ismerned. Ha sikerül is a kis művelet, Thor is megmondta, hogy mellékhatások is felléphetnek. Lehetséges, hogy egérfarkuk lesz, de ilyenkor nem csak a külsőségekre kell gondolni. Lehet, hogy olyan mellékhatást kapnak, ami még erősebbé teszi őket, de lehet, hogy olyat, ami gátolja a képességeiket egy bizonyos időintervallum után. Mi lesz, ha pont a csata ellős közepén üti fel a fejét a gát, aki ilyen "helló, itt vagyok, hogy elbasszam a napotokat" stílusban megjelenik és kicseszik velünk. Nem tudhatod! Thor se tudja, Asgard se tudja. Senki sem tudja!
-Zavarhatok?-jelent meg Maria.
-Nyugodtan.-felelt helyettünk Clary.
-Nem akarok egyikőtöknek a pártján se állni ebben a témában, viszont van itt valami amiről tudnotok kell. Brittany és Stephanie tisztában voltak ezekkel a következményekkel. Mindketten úgy mentek el, hogy tudták, ez is benne van a pakliban. Ők csak magukat akarják visszakapni.
-Köszönjük Maria.-mosolyogtam rá.
-A másik dolog az, hogy Prim feléledt az álmából. Gondolom csak megemlítem, hátha valamelyikőtök szeretne társalogni vele.-azzal távozott.
Pár percig csendben álltunk hárman, egymást bámulva. Végül Clary törte meg a csendet.
-Akkor ki beszél vele?
-Bocsi hugi, de jelenleg te vagy a legfiatalabb. Tuti nem engedlek be Primhez.
-Akkor én addig keresek valami elfoglaltságot, ha már így kizársz ezekből.-azzal elment.
-Mit gondolsz Stark? Elbírunk vele, még mielőtt a "nagyok" megtalálnák?-fordultam Tiffanyhoz.
-Menjünk.
Lementünk a cellához, ahol Prim volt. Amikor észrevett minket próbált tudomást sem venni rólunk. Rajtunk kívül még egy ügynök tartózkodott lent.
-Mit akartok?-kérdezte Prim.
-Beszélgetni.-kezdtem.
-Akkor mehettek is. Semmit nem fogtok tudni kiszedni belőlem!
-Nyugi, mondta, hogy csak dumálni jöttünk. Semmi munkatéma meg ilyenek.-mondta Tiff.-Csak el akartuk mondani, hogy sajnáljuk, hogy nem voltál eléggé fontos a húgodnak.
-Hogy érted ezt?-állt fel Prim és nézett a szemünkbe. Kezdtem érteni, hogy Tiff mire akar kilyukadni, így rákontráztam.
-Tudod, én is együtt dolgozom a testvéremmel. A húgommal. És akármilyen zűrös és gáz a helyzet, nem hagynánk egymást cserben. Sem én őt, sem ő engem. A helyzet úgy mutatja, hogy Kimnek nem voltál eléggé fontos.
-Kim mindig is a saját feje után ment.-látszott rajta, hogy kezd összeomlani, de próbálja tartani magát.
-Prim, ti egy csapat vagytok. Te és Kim. A csapatépítés legfontosabb szabálya, hogy társat nem hagyunk magára.-mondta Tiff.-Ti ezt nem tanultátok?
-Mit akarsz ezzel mondani?-sírásra hajlott a hangja.
-Tudod te. -emeltem fel a hangom.-Prim előbbre nézte a Lokitól kapott feladatot, mint téged. Pedig te a testvére vagy! Egy vérből valók vagytok! Erre ő kidob téged a kukába. Fontosabb volt neki egy idióta megbízatás, mint a nővére. De tudom, hogy te nem hagytad volna őt itt, ha rajtad múlott volna.
Prim elhallgatott és zokogni kezdett. Leült a padlóra és üvöltve zokogott. De úgy, ahogy a torkán kifért. Megtörtük. Egy testvéri szeretettel. A cserbenhagyással. A fájdalommal. Összeomlott. Szinte darabjaira hullott volna. Érdekes módon nem éreztem magam annyira győzelemittasnak és büszkének.
-Prim..-léptem közelebb, majd leguggoltam, hogy a szemembe tudjon nézni.-Kérlek áruld el, hogy hol van a testvéred. Egyikőtök se érdemli ezt. Nem kéne hagynotok, hogy Loki ezt tegye veletek. Sem neked, sem Kimnek.
-Őt nem tudjátok megállítani.-törölte a szemét, bár még szipogott.- Láttátok, hogy mire képes. Kim pedig vakon engedelmeskedik neki. Egy idő után már a jogarat sem kellett használnia, ha Kimről volt szó. Szólt neki, és Kim ugrott.
-Nem tudod, hogy hol van? Vagy, hogy merre lehet?
-Egy kaput akar nyitni Asgardba, hogy visszajusson. New York közepén a legalkalmasabb a dimenziókapu kialakítása, mivel ott a legerősebb a mágneses mező. Az anyagok csak azért kellettek neki, hogy ti már ne jelentsetek neki veszélyt. Két nap múlva akarja megcsinálni a kaput, amivel a két világot össze akarja kapcsolni. De azt nem tudja, hogy végzetes hibát követ el. Próbáltam figyelmeztetni, de nem hallgatott rám. Egy raktárházban gyűjti az erejét az East River mellett.
-Köszönjük.-mosolyogtam.
Ezután rohantunk is Furyhoz, hogy elújságoljuk neki a Primből kiszedett információt, de amint a vezérlőbe értünk Fury már valószínűleg mindent tudott.
-Szép munka volt hölgyeim.-mondta.
-Pedig azt hittem, hogy végre tudunk valami olyat, amit maga nem.-mondta durcosan Tiff.
-Oké. Nagyjából tudjuk, hogy hol van Loki, viszont hogy állítjuk meg?-kérdezte Bruce.
-Plusz nem számoltatok azzal a ténnyel, hogy jelenleg hárommal kevesebben vagyunk.-mondtam.-Thor, Britt és Steph is hiányzik. Ráadásul ők nem tudják, hogy Loki össze akarja kötni Asgardot a Földdel.
-A fenyegetés két oldalról is megállítható Nat. Persze csak akkor, ha készen állnak a váratlan helyzetekre.-mondta Tiff.
Valamiért kezdtem félni. A lányok semmit sem tudnak erről. Ráadásul mi van akkor, ha épp akkor cserélik vissza az erejüket, amikor Loki megnyitja a kaput. Túl sok volt a megválaszolatlan kérdés, túl nagy volt a fenyegetés, és nevetségesen kevés volt az idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése