Mivel kölcsönadtam Mattynek a páncélt, így teljesen meg voltam nyugodva azzal kapcsolatban, hogy apám nem csinál benne kárt. Reggel apa beleszólt a fülesbe, miszerint gyakorlatbemutató lesz a fedélzeten. Azonnal kirohantam. Stephanie és Natalie már kint ácsorogtak.
-Te tudod milyen bemutatót akar tartani az apád?-kérdezte Nat.
-Sejtem.
Kint fújt a szél, még a melegítőfelsőmön keresztül is fáztam. Hamarosan mindenki kijött, Brittany egy bazi nagy bögrét fogott a kezében.
-Mit iszol?-nézett rá Clary értetlenül.
-Kávét?-kérdezett vissza, mintha ez olyan egyértelmű lett volna.-Egész éjjel nem tudtam aludni.
-Én se.-mondtuk egyszerre hárman. Natalie, Stephanie és én.
Az oké, hogy én miért nem aludtam, de az ő kifogásukra tippem nem volt.
-Akik gépeket lopkodnak, azok maradjanak csendben!-mondta Natasha.
-Ugyan már anya! Csak kölcsönvettük!-mondta Nat.
-Igen. És könnyen bajotok eshetett volna!-azzal Clinthez fordult.-Neked meg mondtam, hogy ne vidd el a lányokat vadászrepülőzni!
Ők egymás fejét ölték, de nagyjából fél percig, ugyanis páncélos apukám végre megjelent. Landolt a várakozó kis csapat előtt, majd levette fejéről a sisakot.
-Előre szólok, hogy óvjátok lányaitokat a fiúktól. Mivel szakítás után nem érdemes átbeszélni a dolgokat. Mellesleg Steve, valamikor át kéne beszélnünk a dolgokat.-erre mindenki értetlenül nézett.
A fejemet fogtam, majdnem elsüllyedtem szégyenemben.
-Mellesleg hol van az udvarlód?-nézett rám.-Nincs még 8?
-Muszáj ezt így lerendezni?-néztem rá.
-Lemaradtunk valamiről?-kérdezte Clary.
-Nyugodj meg drágám. Előbb-utóbb mindent meg fogtok tudni.-mondta Tony.
STEPHANIE
Hogy Tony mit akart az addig volt titok, amíg még egy Vasember meg nem jelent.
-Na várjunk!-kezdte el Brittany.-Ha az Tiff páncélja, de ő itt van, akkor ki van ott?
-Azt hiszem én tudom. De remélem, hogy nem nekem lesz igazam.-tűnődtem.
Brittany kérdően nézett rám. Igyekeztem bevetni a telepátia erejét és visszanéztem rá. A tekintete megvilágosodást sugallott.
-Oké, leesett.-mondta.
A maszk lekerült az emberünkről. Nekem volt igazam. Matt volt mögötte. Már csak az a kérdés, hogy mi volt tegnap este.
-Elnézést, hogy késtem Mr. Stark.-kezdte.
Tony válaszra sem méltatta, hanem egyből Tiffre nézett.
-Nem erről volt szó.
-Semmiről sem volt szó. Tudtam, hogy leszel annyira önfejű, hogy a páncélt hozod. Én pedig nem hagyom, hogy gépkapcsot csinálj a barátomból. Szóval hozzásegítettem egy kicsit.
Tony visszafordult Matthez.
-Ajánlom, hogy kösd fel a gatyád.
Azzal nekirontott. A levegőbe kezdték el ölni egymást. Mattnek egy hatalmas gratuláció, ugyanis egész jól bírta a kiképzést.
-Tiff, apád nem fogja megölni a barátodat ugye? -nézett Natalie Tiffre.
-Nagyon remélem, hogy nem.A két páncélos idióta egész jól elszórakozott,bár ezt Tonyn kívül nem hiszem, hogy akárki is viccesnek találta. Fél óra után Natalie kiáltotta ez magát.
-Na jó, ebből elég! Gyerekesen viselkedtek. És azon csodálkozom, hogy ezt én mondom! Fejezzétek be!
Tiffanyban megfagyott a vér, de láthatóan megkönnyebbült. Tony és Matt visszatértek a fedélzetre. A páncélok konkrétan tropára mentek. Ebbe ezek szerint bele se gondolt se Tony, se Tiff, se Matt. Tudálékos család annyi szent.
-Mivel ezek szerint mindannyian kiöltétek egymást és tönkretettétek a cuccokat ehetünk végre? Éhes vagyok.-mondta Brittany.
-Gyere, én kajálok veled.-azzal elindultunk befelé.
A kajáldába mentünk és elkezdtünk reggelizni.
-Amúgy hoztam neked valamit.-azzal átadott egy szobanövényt.
-Egy szobanövény?-ami totálisan zöld levekből állt, kivéve a közepéből kikandikáló kis lila virágot.
-Értékelhetnéd. Én csináltam. Tegnap este.
-Jajj Britt, miért nem ezzel kezdted?-teljesen meghatódtam.-Köszönöm. Nagyon tetszik.
-Több virágot akartam rá, de csak ennyi tellett.
-Így is tökéletes. Ez lehetne a mi szerelempáfrányunk.
-Igazad van.-nevetett fel.
-Mizu szerelmespár?-pattant le Clary.
-Éppen a románcunkat pecsételtük meg ezzel a szép virággal.-mutattam a virágra.
-Ez egy gaz.-jelentette ki.
-Tudod, ezt Brittanytól kaptam. További jó étvágyat!-azzal fogtam a növényt és kivonultam.
A folyosón összefutottam Furyval és Thorral.
-Stephanie, beszélnem kell veled és Brittanyval.-mondta Thor.
-Az ebédlőben van.-mondtam.
-Szólok neki. Addig menjenek a vezérlőbe.-azzal Fury elment.
-Szép virág.-mutatott Thor a kezemben szorongatott kaspóra, miközben elindultunk.
-Köszi. Brittanytól kaptam. Ő csinálta.
-Mármint...a kezével?
-Igen. Azt mondta, hogy több virágot akart rá, de nekem így is nagyon tetszik.
-Szép is. Ráadásul nem mindenki mondhatja el magáról, hogy kézzel készített virágot kapott. Ráadásul cserepeset. Az maradandóbb.
-Meglep, hogy ennyire érdekelnek a virágok. Mostantól figyelnem kell, hogy ne felejtsem el öntözni.
A kis virágomat letettem az asztalra, amint beértünk a vezérlőbe. Thor egyből a lényegre tért, mihelyst mindenki odaért.
-Te tudod, hogy mit akar mondani?-kérdezte Britt, mire csak a fejemet ráztam.
-Nos van egy jó hírem, meg két rossz.-kezdte Thor.
-Tudod, ezt úgy mondják, hogy egy jó hír és egy rossz hír és nem kettő.-javította ki Tony.
-Tudom. -mondta Thor.- A jó hír az, hogy vissza tudják cseréltetni az erőtöket.-mutatott rám és Brittanyra, mire mindenkinek felcsillant a szeme, de főleg nekünk, ugyanis izgalomba jöttünk.- Az egyik rossz hír, hogy Asgardba kell utazni érte.
-Légyszíves mond azt, hogy az egy helyek közötti kicsike Ázsiai falu.-könyörögtem.
-A helyzet az, hogy nem. Dimenziókon kell átmenni, hogy elérjünk oda.
-Oké, és mi a másik rossz hír?-kérdezte Britt.
-A rossz hír az, ami egy kicsit eltántoríthat titeket ettől.-tördelte a kezeit.- Ugyan Asgardba visszakapjátok az erőtöket, azonban lehetnek olyan következményei, amik nem minden esetben pozitívak.
-Egyszóval mellékhatások?-kérdezte Bruce.
-Igen. Nem lehet megmondani, hogy pontosan mik, de erre mondják azt, hogy csak saját felelősségre egyezhettek bele. Vagyis hogyha elkezdtük, akkor nincs visszaút.
-Steph, eszetekbe se jusson!-hárított Tiffany.
-Ezt én miért a te szádból hallom?-kérdeztem.-Natalietól vártam volna.
-Nem engedem, hogy ezt tegyétek. Gondolj bele, hogy egérfarkad lesz.
-Mivan?-röhögött Britt.
Tiffany után konkrétan mindenki érvelni kezdett, hogy miért nem kéne. Egy idő után már csak hátradőltem és hallgattam az érveket. Steve és teljesen nyugodtan támasztotta a falat. Amikor a tekintetünk találkozott intett, hogy menjek vele. Utánamentem, konkrétan a levegőre ki fagyoskodni.
-Gondolom most akkor te is elmondod az érveidet, hogy miért ne menjek dimenziókon át.-kezdtem, mert teljesen biztos voltam benne, hogy kioktatni akar.
-Nem akarlak kioktatni erről, mert talán ezekkel már te is tisztában vagy.
-A dimenziókon át ugrálással?-lepődtem meg.
-Nem. Hanem azzal, hogy mit gondolnak erről mások. Hogy én mit gondolok. Nem mondom azt, hogy ne menj, de azt se hogy maradj.- ezt akkor most légyszíves fordítsd le az én nyelvemre apuskám.- Szeretném, hogy újra a régi legyél, bár én mindenhogy szeretlek. De ezek a következmények nem tetszenek. Mármint mi van, ha tényleg történik veled valami?
-Nyugi, nem fog semmi sem történni.
-Honnan tudod? Senki sem tudja!
-Várj!-megvilágosodtam.-Te kiakadtál?
-Nem akadtam ki!
-De kiakadtál! Te féltesz?
-Stephanie, ne beszélj marhaságokat. Persze, hogy féltelek. Nem akarom, hogy elmenj Asgardba. De amilyen önfejű vagy, mint az anyád, olyan mintha a falnak beszélnék.
-Nem csak anya az önfejű, Mr. Nemtudokveszíteni.
-Oké, ezt most fejezzük be.-hárított, de közbe mosolygott- Visszatérve az előbbire, tégy úgy ahogy szeretnél. Én pedig támogatlak, ahogy tudlak.
-Köszönöm.-
Azzal odaléptem hozzá és átöleltem. Konkrétan elvesztem a karjai között, ahogy ő is átölelt. Nyugalmat árasztott, mint úgy, ahogy anya. Itt jöttem rá, hogy ugyan teljesen megváltozott az életem, de vissza akarom kapni, úgy ahogy volt. Ehhez pedig dimenzióugrónak kell lennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése