STEPHANIE
Másnap reggel beszéltük meg azt, hogy visszacseréljük az erőnket. Mindketten készen álltunk rá, a felvilágosítás után is. Már nem akartunk meghátrálni, csak minél hamarabb túl lenni az egészen. Úgy éreztem, hogy csak hiába futok az erőm után, hasztalan. Ő egy vonaton van, én pedig csak loholok, de nem érem utol. Az erőcserére egy teremben került sor. A tenyerem izzadt, és meglehetősen ideges voltam. Ideges, de nem dühös.
-Szóval, mindketten felfekszetek az ágyra. Előre szólok, hogy a beavatkozás közben lehetnek látomásaitok. Koncentrálnotok kell rájuk, mivel ez segít, de nem ragadhattok ott. Tudnotok kell, hogy ez nem a valóság. A végén pedig elájulhattok.-magyarázta Frigga.-Kérdés?
-Nincs. Minden világos.-mondta Britt, én pedig helyeseltem.
-Akkor kezdhetjük.
Felfeküdtünk az ágyakra. Hirtelen pirosas fények jelentek meg. Hasonlóak voltak azokhoz, amiket akkor láttam, amikor dimenziót ugrottunk. A fények egy ideig a fejem felett keringtek. Közbe pedig ismeretlen nyelven mormoltak valami Harry Potter varázsigét. A fény körözött, majd egyre lejjebb ereszkedett és belém jött. Ekkor vesztettem el a kapcsolatot a valósággal.
Egy kihalt városban voltam. Egy vasúti sínen ácsorogtam, előttem állt a vonat. Ez komoly? Közelebb sétáltam. Amikor odaértem a vonathoz Steve ácsorgott a vonatban és nézett rám.
-Már vártalak.-mondta.
Oké. Szóval ő az erőm. Legalábbis csak gyanítom. Ha az a feladatom, hogy meg kell fognom a kezét, akkor az elég egyszerűnek tűnik.
-Hogy érted ezt?-kérdeztem.
-Kellettem én neked egyáltalán?-lenézésről árulkodott a hangja.
Tudtam, hogy ez nem a valóság. Steve sosem mondana nekem ilyet.
-Persze, hogy kellesz! Sok időt töltöttünk együtt és eléggé jó csapattá fejlődtünk az évek során.
-Bizonyítsd be.
Azzal a vonat elindult. Tudtam, hogy ez nem lesz sétagalopp. Futni kezdtem. A vonat ment, én pedig futottam. Egy idő után hiába voltam egy látomásban, fáradni kezdtem. Úgy vettem észre, hogy gyorsítani kezd, de tudtam, hogy nem adhatom fel. Most nem! Gyorsabban kezdtem futni. Már szinte elértem a vonatot. Steve kihajolt a vonatból.
-Nem adod fel?-kérdezte.
-Ne is álmodj róla! Egy csapat vagyunk. Most nem hagylak elmenni.
Mosolygott, majd kinyújtotta a kezét, amit elkaptam és ő felhúzott a vonatba.
Felébredtem. Pontosabban üvöltve ültem és eszméltem fel. Visszatértem a valóságba. Legalábbis oda, ahonnan elindultam. Mindenki kérdő tekintettel bámult rám. Brittanyra nézve az ő álma sem lehetett piskóta. Thor törte meg a csendet.
-Éreztek valamit?
-Kimerültséget.-mondta Britt.
Frigga közelebb lépet hozzám, majd Britthez. Csupán megfogta a kezünket. Nem tudtam mire vélni. Utána visszaállt a helyére.
-Sikerült. Mindketten visszakaptátok az erőtöket.
Esküszöm nem tudtam mit mondani. Konkrétan köpni nyelni nem tudtam. Irtóra megkönnyebbültem, ráadásul elérzékenyültem és sírni kezdtem.
-Nyugi, nincs semmi baj.-mondta Thor, majd odajött hozzám és megölelt.
Egy kellő és mély alvás után az ágyban ébredtem. A nap ragyogóan sütött. Brittany pedig már felébredt.
-Steph, valamit mutatnom kell.-mondta.
-Mit?-ugrottam ki az ágyból és odasétáltam hozzá.
-Ezt nem fogod elhinni!
-Brittany! Mond már!-üvöltöttem.
-Az erőmről van szó. Eddig olyan voltam, mint az apám. Mármint, hogy ilyenkor kikapcsolt az agyam.
-És?
-És most ez megváltozott. Tudatosan tudom kezelni a másik énem.
-Brittany ez baromság.-teljesen nevetségesnek tartottam ezt a dolgot.
-Nem baromság!
Észrevettem, hogy felhergeltem. Hátrálni kezdtem. Brittany át is változott, azonban csodák-csodájára megszólalt.
-Fogadnunk kellett volna.
Teljesen meglepődtem.
-Ezt hogy?-néztem végig rajta.
-Ez az én mellékhatásom.-dicsekedett, majd vett egy mély levegőt és visszaemberesedett.- Azt hittem, hogy ez csak álom. De ezt imádom. Ráadásul teljesen valóságos.
-Nézd a jó oldalát. Én vagyok én, te vagy te. Ismét.
-Ez igaz-nevetett.
Hamarosan Frigga jelent meg a szobába.
-Látom felébredtél.-nézett rám.
-Igen.-bólintottam.
-Rajtad is el kell végeznünk a rutin ellenőrzést, hogy minden rendben van-e.
-Rendben. Mehetünk is.
Azzal átmentünk egy másik szobába, ahol lefektettek egy asztalra, majd újból megfelentek fölöttem a fények.
-Ez valami röntgeneljárás?-kérdeztem.
-Mondhatni.
Azzal a testem konkrétan kiemelkedett belőlem. Illetve a lelkem. vagy nem tudom mim.
-Mi a jó...?-értetlenkedtem.
Igyekeztem nyugodtan feküdni, azonban annyira érdekelt, hogy mit csinálnak felül, hogy igyekeztem hozzáérni, de Frigga leállította a kezem.
-Brittany is ezt csinálta.-azzal tovább ügyködött.
Thor jelent meg.
-Minden rendben?
-Mondhatni.-válaszolt Frigga.
-Hogy érti azt, hogy mondhatni?-kérdezte Thor.
-Látod ezt?-azzal egy kék pöttyre mutatott.-Ennek nem kéne itt lennie.
-Akkor most mi lesz velem?-kérdeztem idegesen.
-Ez a mellékhatás. A negatív mellékhatás.
-Bővebben?-kérdezte Thor.
-Sajnálom Stephanie. De ez azt jelenti, hogy nem használhatod annyit az erődet, mint régen. Mármint használhatod, csak mértékkel. Ugyanis fel fog emészteni téged belülről, ha sokat használod és erősen.
-Ezt értsem úgy, hogy meg fogok halni?-kérdeztem szinte már a sírógörccsel küszködve.
-Egyszer mindenki meghal kedvesem. De ha erősen használod, akkor hamarabb meghalsz, ugyanis fel fog emészteni az erőd. Belülről. Ez ellen sajnos nem tudsz tenni semmit.-sóhajtott.-És sajnos mi sem.
Kezdtem elveszteni önmagam. Sírni kezdtem. Azért volt az erőm eddig, hogy használjam. Hogy embereket mentsek. Úgy értelmeztem, hogy az erőm egy elem, ami fel van töltve, de folyamatosan merül, egészen addig amíg a végére nem ér. Frigga visszahelyezte a testembe a szépséghibámat felültem.
-Lelassítani sem tudja?-kérdeztem, miután megtöröltem a szemem.
-Nem. Sem megállítani, sem lelassítani lehet. De ne akard felgyorsítani.
Azzal remegett egyet az épület.
-Mi volt ez?-kérdezte Frigga.
Thor az ablakhoz lépett.
-Kinyílt a kapu.
-Fogadni merek, hogy valaki kinyitotta.-mondtam.
-Maradjatok itt.-utasított Thor.
-Nekem te nem parancsolhatsz.-álltam fel.-Kimegyek veled.
-Stephanie, még túl gyenge vagy. És ne feledd, hogy az erőddel is vigyáznod kell.
-Seggeket rugdosni sosem vagyok fáradt. És mással is tudok harcolni, nem csak az erőmmel. Majd visszafogom magam és csak biztonság estén használom.
Brittany lépett be a terembe.
-Mozgás emberek. Seggeket kell rugdosni.
Thor barátai, akiket a napokban ismertünk meg szintén csatlakoztak hozzánk. Kaptam egy fasza kis kardot is. Tegyük hozzá, hogy szép ruhában ácsorogtam és vártam. Brittany legalább átöltözött.
-Azt hittem, hogy használod majd az erődet is.-mondta Brittany, mikor már a kinyílt kapu előtt álltunk.
-Még nem vagyok benne biztos, hogy tudom megfelelően irányítani. Inkább biztosra megyek. Csak akkor használom, ha szükséges.-magyaráztam, és remélem, hogy bevette.
-Megértelek. Én sem kísérleteznék.
A kapu túloldalán ordítás hallatszott, majd látszott, hogy közelednek. Thor hátrafelé irányított mindenkit. Loki jelent meg a kapuból kijőve.
-Otthon, édes otthon.-mondta.-Üdvözöllek titeket.
-Az érzés nem annyira kölcsönös.-jegyezte meg Brittany.
-Szóval, mindketten felfekszetek az ágyra. Előre szólok, hogy a beavatkozás közben lehetnek látomásaitok. Koncentrálnotok kell rájuk, mivel ez segít, de nem ragadhattok ott. Tudnotok kell, hogy ez nem a valóság. A végén pedig elájulhattok.-magyarázta Frigga.-Kérdés?
-Nincs. Minden világos.-mondta Britt, én pedig helyeseltem.
-Akkor kezdhetjük.
Felfeküdtünk az ágyakra. Hirtelen pirosas fények jelentek meg. Hasonlóak voltak azokhoz, amiket akkor láttam, amikor dimenziót ugrottunk. A fények egy ideig a fejem felett keringtek. Közbe pedig ismeretlen nyelven mormoltak valami Harry Potter varázsigét. A fény körözött, majd egyre lejjebb ereszkedett és belém jött. Ekkor vesztettem el a kapcsolatot a valósággal.
Egy kihalt városban voltam. Egy vasúti sínen ácsorogtam, előttem állt a vonat. Ez komoly? Közelebb sétáltam. Amikor odaértem a vonathoz Steve ácsorgott a vonatban és nézett rám.
-Már vártalak.-mondta.
Oké. Szóval ő az erőm. Legalábbis csak gyanítom. Ha az a feladatom, hogy meg kell fognom a kezét, akkor az elég egyszerűnek tűnik.
-Hogy érted ezt?-kérdeztem.
-Kellettem én neked egyáltalán?-lenézésről árulkodott a hangja.
Tudtam, hogy ez nem a valóság. Steve sosem mondana nekem ilyet.
-Persze, hogy kellesz! Sok időt töltöttünk együtt és eléggé jó csapattá fejlődtünk az évek során.
-Bizonyítsd be.
Azzal a vonat elindult. Tudtam, hogy ez nem lesz sétagalopp. Futni kezdtem. A vonat ment, én pedig futottam. Egy idő után hiába voltam egy látomásban, fáradni kezdtem. Úgy vettem észre, hogy gyorsítani kezd, de tudtam, hogy nem adhatom fel. Most nem! Gyorsabban kezdtem futni. Már szinte elértem a vonatot. Steve kihajolt a vonatból.
-Nem adod fel?-kérdezte.
-Ne is álmodj róla! Egy csapat vagyunk. Most nem hagylak elmenni.
Mosolygott, majd kinyújtotta a kezét, amit elkaptam és ő felhúzott a vonatba.
Felébredtem. Pontosabban üvöltve ültem és eszméltem fel. Visszatértem a valóságba. Legalábbis oda, ahonnan elindultam. Mindenki kérdő tekintettel bámult rám. Brittanyra nézve az ő álma sem lehetett piskóta. Thor törte meg a csendet.
-Éreztek valamit?
-Kimerültséget.-mondta Britt.
Frigga közelebb lépet hozzám, majd Britthez. Csupán megfogta a kezünket. Nem tudtam mire vélni. Utána visszaállt a helyére.
-Sikerült. Mindketten visszakaptátok az erőtöket.
Esküszöm nem tudtam mit mondani. Konkrétan köpni nyelni nem tudtam. Irtóra megkönnyebbültem, ráadásul elérzékenyültem és sírni kezdtem.
-Nyugi, nincs semmi baj.-mondta Thor, majd odajött hozzám és megölelt.
Egy kellő és mély alvás után az ágyban ébredtem. A nap ragyogóan sütött. Brittany pedig már felébredt.
-Steph, valamit mutatnom kell.-mondta.
-Mit?-ugrottam ki az ágyból és odasétáltam hozzá.
-Ezt nem fogod elhinni!
-Brittany! Mond már!-üvöltöttem.
-Az erőmről van szó. Eddig olyan voltam, mint az apám. Mármint, hogy ilyenkor kikapcsolt az agyam.
-És?
-És most ez megváltozott. Tudatosan tudom kezelni a másik énem.
-Brittany ez baromság.-teljesen nevetségesnek tartottam ezt a dolgot.
-Nem baromság!
Észrevettem, hogy felhergeltem. Hátrálni kezdtem. Brittany át is változott, azonban csodák-csodájára megszólalt.
-Fogadnunk kellett volna.
Teljesen meglepődtem.
-Ezt hogy?-néztem végig rajta.
-Ez az én mellékhatásom.-dicsekedett, majd vett egy mély levegőt és visszaemberesedett.- Azt hittem, hogy ez csak álom. De ezt imádom. Ráadásul teljesen valóságos.
-Nézd a jó oldalát. Én vagyok én, te vagy te. Ismét.
-Ez igaz-nevetett.
Hamarosan Frigga jelent meg a szobába.
-Látom felébredtél.-nézett rám.
-Igen.-bólintottam.
-Rajtad is el kell végeznünk a rutin ellenőrzést, hogy minden rendben van-e.
-Rendben. Mehetünk is.
Azzal átmentünk egy másik szobába, ahol lefektettek egy asztalra, majd újból megfelentek fölöttem a fények.
-Ez valami röntgeneljárás?-kérdeztem.
-Mondhatni.
Azzal a testem konkrétan kiemelkedett belőlem. Illetve a lelkem. vagy nem tudom mim.
-Mi a jó...?-értetlenkedtem.
Igyekeztem nyugodtan feküdni, azonban annyira érdekelt, hogy mit csinálnak felül, hogy igyekeztem hozzáérni, de Frigga leállította a kezem.
-Brittany is ezt csinálta.-azzal tovább ügyködött.
Thor jelent meg.
-Minden rendben?
-Mondhatni.-válaszolt Frigga.
-Hogy érti azt, hogy mondhatni?-kérdezte Thor.
-Látod ezt?-azzal egy kék pöttyre mutatott.-Ennek nem kéne itt lennie.
-Akkor most mi lesz velem?-kérdeztem idegesen.
-Ez a mellékhatás. A negatív mellékhatás.
-Bővebben?-kérdezte Thor.
-Sajnálom Stephanie. De ez azt jelenti, hogy nem használhatod annyit az erődet, mint régen. Mármint használhatod, csak mértékkel. Ugyanis fel fog emészteni téged belülről, ha sokat használod és erősen.
-Ezt értsem úgy, hogy meg fogok halni?-kérdeztem szinte már a sírógörccsel küszködve.
-Egyszer mindenki meghal kedvesem. De ha erősen használod, akkor hamarabb meghalsz, ugyanis fel fog emészteni az erőd. Belülről. Ez ellen sajnos nem tudsz tenni semmit.-sóhajtott.-És sajnos mi sem.
Kezdtem elveszteni önmagam. Sírni kezdtem. Azért volt az erőm eddig, hogy használjam. Hogy embereket mentsek. Úgy értelmeztem, hogy az erőm egy elem, ami fel van töltve, de folyamatosan merül, egészen addig amíg a végére nem ér. Frigga visszahelyezte a testembe a szépséghibámat felültem.
-Lelassítani sem tudja?-kérdeztem, miután megtöröltem a szemem.
-Nem. Sem megállítani, sem lelassítani lehet. De ne akard felgyorsítani.
Azzal remegett egyet az épület.
-Mi volt ez?-kérdezte Frigga.
Thor az ablakhoz lépett.
-Kinyílt a kapu.
-Fogadni merek, hogy valaki kinyitotta.-mondtam.
-Maradjatok itt.-utasított Thor.
-Nekem te nem parancsolhatsz.-álltam fel.-Kimegyek veled.
-Stephanie, még túl gyenge vagy. És ne feledd, hogy az erőddel is vigyáznod kell.
-Seggeket rugdosni sosem vagyok fáradt. És mással is tudok harcolni, nem csak az erőmmel. Majd visszafogom magam és csak biztonság estén használom.
Brittany lépett be a terembe.
-Mozgás emberek. Seggeket kell rugdosni.
Thor barátai, akiket a napokban ismertünk meg szintén csatlakoztak hozzánk. Kaptam egy fasza kis kardot is. Tegyük hozzá, hogy szép ruhában ácsorogtam és vártam. Brittany legalább átöltözött.
-Azt hittem, hogy használod majd az erődet is.-mondta Brittany, mikor már a kinyílt kapu előtt álltunk.
-Még nem vagyok benne biztos, hogy tudom megfelelően irányítani. Inkább biztosra megyek. Csak akkor használom, ha szükséges.-magyaráztam, és remélem, hogy bevette.
-Megértelek. Én sem kísérleteznék.
A kapu túloldalán ordítás hallatszott, majd látszott, hogy közelednek. Thor hátrafelé irányított mindenkit. Loki jelent meg a kapuból kijőve.
-Otthon, édes otthon.-mondta.-Üdvözöllek titeket.
-Az érzés nem annyira kölcsönös.-jegyezte meg Brittany.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése