Nehéz összefoglalni azt, ami történt az elmúlt pár hétben. Apával folyamatosan a leveleket elemeztünk, valamint Mariát hajkurásztam, aki természetesen sosem volt meg. Ezt a dolgot, ami történt apával megőriztük magunk között. Persze próbálkoztam összehaverkodni Wandával, de eddig még annyira nem sikerült. Egyébként egy csomó időt töltöttem Tiffanyval, aki szintén nehezen viseli el Wandát. Esténként Lokihoz futkosom, akivel átbeszélem azt, hogy mennyire borzalmas a nappal, aztán újra reggel lesz és kezdődik minden elölről. Az elején persze próbáltam aludni pár órát, hogy napközbe ne legyek hulla, de egy idő után rájöttem arra, hogy ez nem fog működni, ezért most már a víz helyett is kávét iszom. Tiffanyval kitaláltuk azt, hogy elmegyünk Janehez és meglátogatjuk őt és Lenát. Mostanában eléggé sokat járok Janehez, aki az egyetlen ember, aki megérti milyen az, ha olyasvalakibe vagy szerelmes, aki nem olyan, mint a többi ember. Nem e világból való. Hanem máshonnan.
-Tudod beszélgettem Thorral.-mondta Tiffany, miközben a kocsihoz tartottunk.
-Mivel kapcsolatban?-néztem rá.
-Lokival kapcsolatban.
-Mármint?
-Tudtad, hogy királynő vagy?
-Tudtam.-bólintottam.
-Ez komoly?
-Most miért nézel rám így? Tudtam róla. Loki elmondta.
-Akkor lehetek az udvarhölgyed?-kérdezte.
-Nem. Ugyanis nem leszek királynő.-mondtam, miközben megnyomtam a riasztó kulcsát és beszálltunk a kocsiba.
-Miért nem?-kérdezte, majd becsukta az ajtót és becsatolta az övét.
-Örülj neki, hogy nem láttad Jotumheimet.-azzal bedugtam a kulcsot és elindultunk.
-Mesélj róla, milyen?-kérdezte, miközben kifelé nézegetett, amíg én az útra koncentráltam.
-Emlékszel a Jégvarázs kastélyára?
-Amit Elsa épített?
-Aha. Na Jotunheim pontosan ugyanolyan. Csak nagyjából hússzor annyira hideg. Legalábbis gondolom.
-Akkor marad nekünk a jó meleg New York. Jut eszembe. Tudod, furcsállom, hogy még nem jöttek Asgardból Lokiért. Mármint nem azért, hogy elvigyék. Lehet nyilván azért is. Csak, hogy biztos már ott is tudják, hogy házasok vagytok.
-Jézus erre nem is gondoltam!-eszméltem fel.-Atyaég!
-Nem gondoltál arra, hogy be kéne mutatkoznod Friggának és Odinnak?-kérdezte nevetve.
-Nézd, én bírom őket. Tök kedvesek voltak, amikor ott voltunk Brittanyval. Viszont el tudom képzelni, hogy milyen arckifejezésük lenne, ha csak ez miatt elutaznának a Földre. Szerintem még azt sem tudják, hogy unokájuk van.
-Ezt honnan veszed?
-Gondolom. Plusz Thor egyáltalán nem említette, hogy mikor viszi Janet és Lenát Asgardba, hogy legalább az unokájukat megismerjék. Vagy, hogy a szülei jönnének a Földre. Amúgy szerintem akkor már hozzánk is beugrottak volna.
-Basszus, nekem ez eszembe se jutott.-gondolkodott el Tiffany.
Ezután különböző elméleteket találtunk ki arra, hogy Thor miért nem mondta el ezt a szüleinek. Az elején még el is kezdtünk komolyabb indokokat kitalálni, viszont lehetetlenebbnél lehetetlenebb ötletekkel álltunk elő, amikor már kifogytunk a normálisakból. Végülis egész jól elszórakoztunk ezzel addig, amíg meg nem érkeztünk Janehez. Dr. Selvig várt minket Jane helyett.
-Üdvözletem lányok.-köszöntött minket.
-Heló Dr. Selvig.-mondta Tiffany.
-Jane már vár benneteket. Nem akarok zavarni, csak megvártam amíg ideértek.-mosolygott.
-Köszönjük.-mondtam, majd elbúcsúztunk Dr. Selvigtől és bementünk a házba.
-Megjöttünk.-kiáltott Tiffany.
-Pillanat.-hallatszott Lena szobája felől.
Tiffanyval addig lenémítottunk mindent, ugyanis nem akartuk, hogy bárki vagy bármi zavarjon minket, amíg itt vagyunk. Ezután gyors ajtócsukódás, léptek hangja a folyosón, majd megjelent Jane.
-Sziasztok!-ölelt meg minket.
-Bocsi, hogy késtünk.-szólaltam meg.
-Felejtsétek el, örülök, hogy el tudtatok jönni.
-Fáradtnak tűnsz.-mondta Tiffany.
-Ne is mond.-legyintett Jane.-Általában könnyűek Lenával a napok. Nem sír annyit, csak ha kell neki valami. Viszont az éjjel szerintem fájhatott a hasa, vagy én nem is tudom mi történhetett, de egész éjszaka sírt. Nem aludtam egy szemhunyásnyit sem. Eric átjött kora reggel, de azt mondta, hogy nem lesz semmi baja. Most szerencsére már elaludt.
-Segítsünk esetleg rendet rakni?-néztem körbe.
-Annak örülnék.
Tiffany betette a szennyest a mosógépbe, Jane kitakarította a nappalit, amíg én elmostam a szanaszét hagyott koszos edényeket és el is pakoltam őket. Közbe persze beszélgettünk is, nem hagytuk, hogy folyamatosan csend legyen. Természetesen halkabban beszélgettünk, nem akartuk, hogy Lena felébredjen. A takarítás közben ebédet is főztünk, majd meg is ettük az étkezőben. Ezután újra a mosogatás következett, ami szerencsére minimális időt vett igénybe. Lena közben felébredt, így miután Jane megetette Tiffany beállt bébiszitternek és vállalta, hogy majd ő visszaaltatja. Eközben Jane és én kint ültünk a teraszon.
-Mennyire sűrűek a napjaid?-kérdezte.
-Mármint?-néztem rá, mert nem értettem pontosan mire gondol.
-Mennyit alszol?
-Alszom.-vágtam rá.
-A szemed alatti táskákat, akkor takard el.
Basszus! Pedig reggel igyekeztem direkt úgy rákenni a vakolatnyi alapozót a fejemre, hogy a táskáimat is eltüntessem. Ezek szerint nem sikerült.
-Oké, mostanában nem olyan sokat.-vallottam be.
-Nem olyan sokat?
-Semennyit.-pontosítottam.
-Stephanie, ezt nem csinálhatod magaddal!-emelte fel a hangját, de csak annyira, hogy Tiffany ne hallja meg.-Thor elmondta, hogy hova somfordálsz éjjel, de nem hiszem el, hogy nappal nincs időd kialudni magad. Vagy legalább pár órát.
-Próbáltam aludni hidd el. De annyira összegyűltek a fejem felett a fellegek mióta újra a S.H.I.E.L.D.-nél vagyok, hogy egyszerűen nincs rá időm. Minden megváltozott.
-De nem kell hanyagolnod az alvást Loki miatt.
-Nem Loki miatt nem alszom.-mosolyogtam magam elé.-Azon nem is kellett túltennem magam. Történt valami sokkal másabb dolog, ami miatt nappal nem alszom.
-Kérdezem én azt, hogy miért nem nappal mész Lokihoz?
-Mert az éjjel nyugodtabb. Nappal nem tudok vele nyugodtan beszélgetni, csak éjszaka.
-El nem tudom képzelni, hogy voltak idők, amikor én is ilyen voltam.-nézett rám, én rá, majd mindketten elnevettük magunkat.
-Mi olyan vicces?-jött ki Tiffany.
-Semmi.-vágtuk rá egyszerre.
-Aha, szóval semmi.-forgatta a szemeit Tiff.
-Elaludt?-kérdezte Jane.
-Igen. Kihoztam a bébifigyelőt.-azzal átadta Janenek a kis szerkezetet.
Ezután még egy csomót beszélgettünk, majd miután Lena újra felébredt Tiffanyval mindketten megfogtuk egy kicsit. Gyönyörű kék szeme volt és barna haja. Thor és Jane tökéletes mása. Estefelé indultunk visszafelé, mivel elég hosszú volt az út úgy nagyjából éjfél után érkeztünk meg. Tiffany a lift felé indult, én pedig másfelé.
-Nem jössz?-kérdezte.
-Van még egy kis dolgom.-mutattam a hátam mögé.
-Stephanie...-kezdte, de félbeszakítottam.
-Nem lesz bajom.
-Tudom.-vigyorgott.-Csak ne maradj sokáig. Holnap kitudja milyen hosszú napunk lesz. Nem akarom, hogy hulla legyél, csak azért, mert este a férjedhez mászkálsz.-azzal megnyomta a lift hívógombját.
-Te meg Matt szobájába mászkálsz.-mondtam, mire teljesen lefagyott.-Nem vagyok hülye.-azzal intettem, mire Tiffany hangos röhögésben tört ki.
Hát igen, ezek vagyunk mi. Mindketten máshol töltöttük az éjszakát. Csak Tiffany és Matt valószínűleg nem az élet nagy dolgairól filozofált, mint mi, hanem egymással. Csak Tony meg ne tudja. Vagy Fury. Matt áthelyezése, ugyanis még mindig nem történt meg, Fury nem mondott rá semmit, de nem hiszem, hogy jót tesz Matt áthelyezésének az, ha Tiffanyval minden este egymás társaságát élvezik az ágyban. Terveztem még, hogy ezen gondolkodom, de megérkeztem, ezért teljesen üres fejjel léptem be az ajtón.
Ezután már csak annyi ugrott be, hogy a nap besüt az ablakon. A szememet nehézkesen kinyitva elkezdtem gondolkodni azon, hogy Lokitól visszatérve valószínűleg beestem az ágyamba és délutánig aludtam. Oké, ez még a jobbik eset. A rosszabbik következett. A szememet kidörzsölve és jobban körülnézve vettem észre, hogy nem a saját szobámban vagyok. Hanem apáéban. Az ágy melletti éjjeliszekrényen lévő óra pedig 11.30-at, azaz fél óra híján delet mutatott. Oké, akkor csak délig aludtam. Az még mindig nem sok. Aha, álmodban kiscsillag. Ajtónyitódás, apa be.
-Felébredtél?-nézett rám.
-Igen.-bólintottam.
-Maria beszélni szeretne veled már legalább tegnap óta.
-Tegnap Janenél voltam, ezt ő is tudja.
Apa nagy levegőt vett, majd közelebb jött az ágyhoz és leült mellém.
-Nem akarok tudni a felborult bioritmusodról, viszont amikor hajnalban visszajöttél Lokitól elaludtál a kanapén. Felhoztalak ide és úgy pár kisebb megszakítással azóta itt aludtál.
-Jézus.-temettem az arcom a kezembe. Mindjárt elsüllyedek szégyenemben.-Ne haragudj! Aludnom kellett volna! De minden összejött...
-Hé, én nem haragszom.-nézett a szemembe.-Nyugodtan menj vissza a szobádba és zuhanyozz le. Szólok Marianak, hogy fent vagy. És a kedvedért még Lokival is közöltem, hogy elaludtál.
-Oké, sietek.-pattantam fel.
Visszaviharoztam a szobámba, majd gyorsan lezuhanyoztam és igyekeztem rendbe szedni magam. Fogjuk rá azt is, hogy sikerült. Ezek után felkerestem Maria irodáját. Igen, ő pár hét alatt irodát kapott, mert... Igazából szerintem senki nem tudja miért kapta, de irodája lett neki. Belépve ő bele volt temetve az éppen aktuális telefonos beszélgetésébe,intett is,hogy várjak. Leültem az íróasztalával szembe és vártam, hogy befejezze a beszélgetést.
-Figyelek.-mondta, miután visszatette a helyére a telefont.
-Nem szeretnélek sokáig zavarni.
-Mondjad nyugodtan.-mosolygott.
-Mrs. Callaway elérhetősége kellene. A nőé, aki az anyám által örökölt dobozt küldte pár héttel ezelőtt.
-Ezzel kapcsolatban is szerettem volna beszélni veled, Stephanie. Mrs. Callaway meghalt három héttel ezelőtt.
-Mi van?-döbbentem le.
-Sajnálom, de a temérdek teendőm mögött nem tudtam szólni neked időben.
-Üzenni sem tudtál volna? Nagyon fontos lett volna beszélnem vele. Oké, nembaj. Valami helyettese, aki most az anyám cuccait intézi? Olyanja csak maradt.
-Biztos van, de engem nem értesítettek róla. Az anyád aktája, pedig le van zárva. Nem tudok hozzáférni.
-CSESSZE MEG MINDENKI!
Irtóra dühös voltam, az iroda ajtaját úgy csaptam, hogy csodálkoztam azon, hogy nem törött ki az üveg. A folyosón végigrohanva pedig mindenki úgy nézett rám, mint aki teljesen meghibbant. El is mentek az utamból, szerintem nem akarták, hogy valamelyiküket megöljem. A liftbe beszállva már csak egy dolog érdekelt. Mi a jó élet történhetett Mrs. Callaway-el?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése