Ismét egy ágyban ébredtem. A nap besütött a szobába, gyönyörű fényben fürdetve meg az egészet. Akkora adrenalinlöketet éreztem, mint aki le tudná futni a maratont. Kiszálltam az ágyból és az ablakhoz léptem. A nap kisütötte a szeme, de annyira jól esett. Egy meseszép tengerpart tárult a szemem elé, a végtelen kékséggel. Nem tudtam hol vagyok, de nem is akartam tudni. Ki akartam menni a házból.Közelebb akartam menni, mert nekem ebbe bele kellett tennem a lábam, ha törik ha szakad. Kimentem a szobából, majd végig a folyosón, le az emeltről, ki a hátsó teraszra. Vettem egy mély levegőt. Leszaladtam a lépcsőn, majd teljes erőből belegázoltam a habokba. Ahogy 5 perc múlva ott lebegtem a víz felszínén az eget bámulva , teljesen nyugodtnak éreztem magam. Ebből az állapotból jelenleg nem tudott volna kiszedni senki. A hajam a fejem felett a víz felszínén terült szét, végre nem a hátam közepét verte.
-Tervezel kijönni?-egy ismerős hangot hallottam. Lokié volt.
-Nem.
-Akkor én nem is kellek ide.
-Úgysem hagysz itt.
Azzal kimentem mellé a partra.
-Honnan veszed, hogy nem hagynálak itt?-kérdezte.
-Házasok vagyunk, nem emlékszel?-csavartam ki a hajamból a vizet a homokba.-Mellesleg miattad majdnem szétfagytam a Disney Elsa Jégvarázs palotájába, szóval tartozol nekem ennyivel.
-Disney Elsa Jégvarázs palota?-kérdezte.
-Mindegy. Ez nem neked való.-úgy éreztem jobb, ha nem avatom be ebbe az egész mizériába.
-Ezt neked szeretném adni.-egy dobozt nyújtott át.
-Mi ez?-néztem rá.
-Amolyan nászajándék szerű.
-Nem kellett volna....
-Tudom. De azért nézd meg.
Elvettem tőle a dobozt és kinyitottam. Egy nyaklánc volt benne. Egy gyönyörű kék köves nyaklánc.
-Ez gyönyörű.-állt el a lélegzetem.-De tényleg nem kellett volna.
-Megérdemled. Azok után, amit tettem.
-Köszönöm!
-A másik dolog pedig...A helyzet az, hogy közelednek.
-Kik?
-Ne tégy úgy, mintha nem tudnád.
-A jégbirodalom után nem tudom kikre gondolsz.
-A csapatodra?
Ja, hogy ők idejönnek? Hopszika. Na mindegy. Maximum behívom őket egy teára.
-Mennyi idő múlva?
-5 perc? Na jó, max 15.
-A francnak nem szóltál előbb!
Visszarohantam a házba. Az emeleten találtam meg a fürdőszobát az egyik ajtó mögött. Szerencsére a tulajdonos, akinek lenyúltuk a kéróját elrejtett egy hajszárítót, amivel megtudtam szárítani a hajam. A rövidnadrág és a trikó, ami rajtam volt, konkrétan jeget s vizet is látott. Amikor kiléptem a fürdőből és elindultam lefelé a lépcső tetején megtorpantam. Nem azért mert hangokat hallottam, hanem azért mert teljesen elszédültem. De ez rosszabb volt, mint a Jotunheimi. Sokkal rosszabb. A világ forgott velem, ahogy a lépcső korlátjába kapaszkodtam. És a végén nem volt menekvés. Újra elájultam.
NATALIE
Az okos számítógépek, amelyek a központban helyezkedtek el a világ összes kamerájához hozzá tudtak férni. gy találták meg Stephaniet is. De nem akárhol. Thaiföldön. Nem akarom tudni mit keres Thaiföldön, ráadásul Lokival. Na mindegy. A gépen ülve gondolkodni kezdtem azon, hogy hogyan a francba kerültek Thaiföldre. Azt az egyet nem értettem, hogy Wanda miért jött velünk. Alig ismerem, elsőre nem is volt szimpatikus, ráadásul rá akart támadni a húgomra. Claryt elnézve már el is felejtette az egészet és felszabadultan beszélgetett Wandával és Primmel. Primnek örülök. Wandának kevésbé.
-Örülök, hogy nekem se tetszik a csaj.-sutottgta oda Tiffany.
Nem volt rajta semmi.
-Miért nincs rajtad?-kérdeztem.
-Mert nem kell. Én csak azt akarom, hogy Stephanie újra velünk legyen. Nem fogok hadakozni vele. Én csak nézőnek jöttem.-vonta meg a vállát.-Plusz apa összeveszett velem miatta.
-Miért?
-Mert szerinte nekem nem kell. Neki muszáj, mert az tartja életben, de nekem nem. Persze én nem értettem egyet vele, ezért összekaptunk, mielőtt eljöttünk.
-Sajnálom.
-Tudod, kezdem azt érezni, hogy lassan nincs rá szükségem. Csak melegít, ráadásul baszott nagy és nagy hely kell neki.
-Igaz.
-Sosem voltam vég Thaiföldön. Milyen lehet?
-Biztos nagyon szép.
-Nem kirándulni jöttünk, ne felejtsétek.-szakított félbe minket Tony.
-Nehogy azt mond, hogy téged nem mozgat Thaiföld.-kapcsolódott be Bruce a beszélgetésbe.
-Milliárdos vagyok. Magángépem van. Gondolok egyet, felszállok a magángépemre és elutazom a Thaiföldi villámba.
-Van Thaiföldi villád?-kérdezte Tiffany, de úgy hogy lassan fortyogott a dühtől.
-Igen, van.
-Az elmúlt fél évben miért nem vittél el Thaiföldre?
-Nem mondtad.
Tiffany neki akart rontani, de inkább visszatartottam. Egyrészt a gép így is eléggé rázkódott, másrészt megérkeztünk. Előrementem, hogy láthassam azt a fantasztikus kilátást. Valami mesébe illő volt. Gyönyörű és egyszerűen lélegzetelállító. Apa egy közeli tisztáson tette le a gépet. Anya nem jött velünk, ahogy Brittany sem, ők majd egy másikkal jönnek utánunk. Amint leszálltunk a gép felvette a lopakodó üzemmódot és eltűnt a helyiek szeme elől. Tiffanyval egymást átkarolva turistáskodtunk leghátul és gyönyörködtünk a Thaiföldi kilátásban.
-Nem szimpatikus ez a Wanda.-mondta Tiffany.
-Nekem csak az a bajom, hogy meg akarta támadni Claryt és Primet és most meg együtt nevetgélnek.
-Szerinted meghalt?
-Stephanie.-nem felelt, csak bólintott.-Ő nem olyan, ezt te is tudhatnád.
-Tudom is. Fura lesz újra látni.
Tonynál volt a GPS és ő irányította a csapatot. Egymás után helyezkedtek el a házak a tengerparton, míg végül megállt az egyiknél.
-Itt vannak?-kérdezte Steve, aki indult volna befelé.
-Fékezz tigris!-állította meg Tony.
-A lányom bent van azzal a pszichopatával. Egy percig nem vagyok hajlandó tovább itt várakozni.
-Tudom, mire gondolsz. De maradj nyugodt. Wanda majd elintézi.-azzal átadta a terepet Wandát.
-Mit csinál?-kérdezte Tiffany, ahogy Wanda közelebb lépett a házhoz.
-Nyugi, nem bántom őket. Csak elkábítom, hogy nyugodtan vissza tudjátok vinni őket.
Nem tetszett ez az ötlet. Még mielőtt szólhattam volna Wanda elkezdte a piros izéjét, majd pillanatokon belül egy hatalmas zuhanást hallottunk. Mintha valaki leesett volna a lépcsőn. Még mielőtt bementünk volna egy fénycsík következtében Thor jelent meg.
-Nem maradtál le semmiről.-mondta Tiffany.
-Örülök neki.-tette hozzá, majd se szó, se beszéd bement a házba.
Steve utánaszaladt. Kisvártatva megérkezett egy gép. Anya volt benne Brittanyval együtt. Steve az ájult Stephanieval a karján felszállt a gépre, amivel jöttünk.
-Natalie.-szólt Thor.
-Én?-kérdeztem vissza.
-Te vagy Natalie, nem?
-De.
-Gyere, te velünk jössz.
-Én?
-Ne értetlenkedj. Nyomás!
-Gyere szívem, nem lesz semmi baj.-veregette meg anya a hátam.
Ő ült a pilótaülésbe, én pedig mellé előre. Thor hátul volt a közben ébredező Lokival. Egy fél órával legalább később szálltunk fel, mint a másik gép. Folyamatosan hátrafele nézegettem.
-Natalie. Nem lesz semmi baj. Nem hagyom, hogy bántson téged.-szólt anya.
-Tudom. Csak idegesít, hogy egy légtérbe kell tartózkodnom vele.
-Majd megszokod.-mondta Thor.
Loki nagyjából 10 perc múlva tért teljesen magához. Thor pedig a kalapácsával tartotta a helyén.
-Finomabban is csinálhatnád.-mondta Loki.
-Finomabban?!-akadt ki Thor.-Mit tettél Stephanieval Loki?
-Elvittem oda, ahol rendbe tudják hozni Asgard után!
-Oda a te hibádból kellett vinnem!
-Ne emlékeztess már rá folyton!
Teljesen összehúztam magam a széken. Féltem, hogy itt esnek egymásnak az óceán felett, a gép romokba lesz, mi pedig lezuhanunk és szörnyet halunk.
-Utoljára kérdezem öcsém! Hova vitted?
-Oké, oké. Jotunheimbe.
-Hova?-kérdeztük egyszerre anyával.
-Hallottam valakiről, aki segíthet rajta.-folytatta Loki.-Ezért elvittem hozzá.
-Várj egy picit.-gondolkodott el Thor.-Ugye nem?
-Mit nem?-kérdeztem.
-Te elvetted?-szegezte a kérdést Lokinak.
-Mit csinált?-kérdezte anya.-Loki Stephaniet? Képtelenség.
-Nem látod az arcát.-mondta anyának úgy, hogy még mindig a testvérpárt néztem.-Thornak van igaza. Összeházasodtak.
-De miért?-kérdezte anya ismét.
-Jotunheimben él egy jégóriás, aki rendelkezik egy erővel. -kezdte el Thor a mesét.-Sokan mennek hozzá, hogy mentse meg a családtagjaikat, a szeretteiket. Viszont a legenda szerint van neki egy feltétele. Nem gyógyít meg akárkit. Csak a házastársat.
-Milyen fajbaromság ez?-kérdeztem.
-Állítólag meghalt a szerelme. Mert rajta nem tudott segíteni. Ezért csak házastársat ment meg. Ha a párja kíséri el hozzá.
-Szóval Stephanienak és neked volt egy esküvőtök?-szegezte anya a kérdést Lokinak.
-Ez nem vicces Natasa.-mondta neki Thor.
-Egy félperces esküvőnek mondanám.-mondta Loki.
-Félperces esküvő?-nézett rá Thor.
-Nem érted ugye? Nem hagyhattam meghalni!
-Ezért inkább elvetted? Gratulálok Loki! Ügyes húzás volt a részedről!
-Ezt mindenesetre még szokni kell.-nézett rám anya.
-Mit? Hogy testvérek civakodnak?-néztem rá.
-Nem.-rázta meg a fejét.-Hogy Stephanie házas.-mosolygott.
-Ez neked fura?
-Neked nem?
-Nem.
-Hogy hogy?-kérdezte Thor.
-Ugyan már! Legbelül mindegyikünk tudta, hogy Stephanie fog megházasodni először. Az már más kérdés, hogy kivel.-néztem Lokira.-Ne értsd félre. A te lelked túl sötét az övéhez képest. Plusz szerintem egy kicsit idős is vagy hozzá.
-Miért viccelitek el ezt az egészet?-kérdezte Thor.
-Nem vicceljük el.-szólt anya.
-Abba belegondoltatok, hogy a többieknek hogy lesz közölve? Bár lehet, hogy tudják.
-A kommunikációs rendszert és a kamerákat is kikapcsoltam. Nem hallanak és nem látnak semmit.
-Ami a hajón történik, a hajón marad.-tettem hozzá.
-Akkor nyugodtan megölhetlek téged.-nézett Thor Lokira.
-Mégis miért?-nézett vissza rá.
-Mert ők nem mondanak semmit az esetről.-mutatott ránk.-Majd kitalálok valamit a haláloddal kapcsolatban.-mosolygott.
-Mégis mit?
-Szívroham?-kérdeztem.
-Nem segítesz.-nézett rá Loki.
-Annyira nem is akarok.-vontam meg a vállam.-De nem ölheted meg.-néztem Thorra.
-Miért nem?-kérdezte egyszerre Thor, Loki és anya.
Kiszálltam a helyemről és félve ugyan, de közelebb mentem Thorhoz.
-Beszélhetnénk?
-Most is azt csináljuk.-mondta.
-Nem úgy. Négyszemközt.
Thor habozni kezdett. Nem merte levenni Loki mellkasáról a kalapácsot, aztán rájött, hogy neki nem is kell tartania. Ahogy elengedte, a pöröly ugyanúgy ott tartotta a helyén Lokit. A repülő végéhez sétáltunk.
-Nézd.-suttogtam, hogy csak ő hallja.-Nem tudom, most milyen kapcsolatot ápolsz Stephanieval.
-Mondhatni elég jót. Jane is kedveli.-ő is suttogott.
-Tudom, hogy Loki nem a világ legjobb embere...
-A világé? Az univerzumé.
-Akkor azé. De megmentette Stephanie életét, akárhogy is nézed.
-Valamilyen szinten ez az én hibám is.
-Mert?
-Én küldtem Stephaniet Janehez. Ha...
-Te is tudod, hogy rajta kívül nem tudta volna más őket megvédeni attól a robbanástól. Mindenhogy használta volna az erejét, előbb vagy utóbb. Ezt te sem tudtad volna megakadályozni.
-Jól van. Életben hagyom Lokit. De csakis a te kedvedért.
-Oké, főnök.
Thor mosolygott, majd mindketten visszamentünk a helyünkre. Anya furán nézett rám, de egy mosoly keretében némán lekommunikáltam vele, hogy lezsíroztam Thorral, hogy legalább a központig ne nyírja ki Lokit.
-Egy kérdés.-fordultam hátra.-Mit kell érteni a félperces esküvő alatt?
-Téged tényleg ez érdekel?-kérdezte Thor lehetetlenül.
-Igen.-bólintottam.-Nos?
-Semmit. Eskü, eskü, csók. Ennyi.-mondta Loki.
-Te komolyan megcsókoltad?-kérdezte anya, mire Thor fogta a fejét én pedig csak nevettem.-Sürgetett a pacák, rendben? Amúgy nem tettem volna meg.
-Nekem is így kéne összeházasodnom.-tűnődtem.
-Mármint?-nézett rám anya.
-Eskü, eskü, csók. Semmi pucc, nagy felhajtás. Bár Stephaniet sajnálom. Neki jólállt volna az a szép fehér ruha.
Ez volt a végszavam. Ezután senki nem szólt semmit. Csak anya mondta be párszor, hogy mennyi idő amíg megérkezünk. Bár fél órával később szálltunk fel, mint a többiek, úgy nagyjából 2 órával többet kellett ránk várni. Bár beletartoztak a légörvények, tehát nem ment teljesen zökkenőmentesen a dolog. Egy csapat díszhuszár S.H.I.E.L.D. ügynök fogadott minket, már a gépről észre lehetett venni őket. Anya mondta, hogy mi utoljára fogunk leszállni. Ez meg is történt, miután az ügynökök elvitték Lokit.
-Most fog kezdődni csak a bál.-sóhajtottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése