Egy átlagos szombat volt. Tavasz. A nap verőfényesen sütött be a szobámba, amikor reggel felkeltem. Gyorsan felvettem egy farmert, egy fehér pólót és az egyik tornacipőmet és már siettem is le Brittany laborjába. Mielőtt lementem volna előtte gyorsan főztem kávét, amit kitöltöttem két csészébe. A gőzölgő kávéval mentem le a vaslépcsőkön, ami Brittany kis birodalmába vezetett. Barátnőm épp az egyik mikroszkópot bámulta. Hozzáteszem reggel 7 volt. A haja copfba volt összekötve, a fehér köpenye pedig még mindig rajta volt. Úgy, ahogy tegnap este is.
-Jó reggelt!-szóltam.
Brittany felemelte a fejét és rámmosolygott. Egyből észrevette, hogy nem sokat aludt az éjjel.
-Szia!
-Hoztam neked kávét.-nyújtottam át neki az egyik bögrét.
-Köszönöm!-kortyolt bele.-Már majdnem végeztem. Már csak 1, maximum 2 óra és a gép megtalálja a helyet, ahonnan a Natalie által talált fémdarab származik. Mindent megtudunk róla. Mikor gyártották, ki használta, valamint hol fordult meg a gyártási időtől számítva.
-Ezeket honnan tudod? -néztem rá kiváncsian.
-A fémdarabon van egy apró kód, valamint egy embléma. Az emblémát futtatom épp. Amint Tiffany segít feltörni az adott cég rendszerét a legyártott anyagok között meg tudjuk találni a fémhez tartozó kódot.
-Szólítottatok?-hallottuk meg Tiffany jellegzetes hangját.
-Igen. Amint meg lesz az embléma segítened kellene feltörni a cég rendszerét.-magyarázta Brittany.
-Állok rendelkezésedre. Igazából már előbb le akartam jönni, de elmentem körbenézni a környéken. Mostanában egyre többen ólálkodnak errefelé.-magyarázta.
-Biztonsági pajzsot kéne húznom az épület köré, de az túlságosan kimerítené az energiakészletet. Mindenesetre az elhelyezett kamerákon tudjuk figyelni a közeledő embereket.-mondta Brittany.
Egyetértettünk. mostantól sokkal óvatosabbnak kell lennünk, mert bárki erretévedhet. Haamrosan Natalie és Clary jöttek le a laborba. Elvállalták, hogy ők majd őrzik a környéket. Ennek ellenére folyamatos kapcsolatban leszünk egymással.
-Megvan!-kiáltott fel Brittany.-Az embléma Tony Stark cégéhez tartozik.
-Tony Stark? Nem az övé az az energiás torony, vagy mi a neve?-kérdezte Natalie.
-De igen. Az ő cége gyártotta azt a fémdarabot, amit találtál innen nem messze. Ráadásul ez egy elég különleges fémdarab, ugyanis fizikailag elképzelhetetlen, hogy iylen erős legyen. Lézerrel próbáltam megvizsgálni, de nem hatolt át rajta.
-Mindegy! Mutasd azt a rohadt számítógépet.-tolta félre Tiffany Brittanyt és azonnal pötyögni kezdett.
Brittany a másik szmítógéphez lépett és együtt próbálták meg feltörni a rendszert. Natalieval és Claryvel inkább felmentünk és hagytuk őket nyugodtan dolgozni.
Már esteledett, de Tiffany és Brittany nem jutott semmire. A rendszer feltörhetetlennek bizonyult. Amint feltörték az egyik tűzfalat, ott volt mögötte a következő.
-Valaki közeledik!-mondta Brittany, majd ránézett az egyik képernyőre.
-Mi?-lépett mellé Clary.
-Nem tudom. De a levegőben közeledik egyenesen erre. A földön még követik egy páran.-hangja aggódó lett.
-Maradjatok itt.-mondtam neki, majd Nataliehoz és Claryhez fordultam.-Mi kimegyünk.
-Oké!-bólintott Natalie.
Natalie elment a puskáiért, Clary pedig az íjáért és a nyilaíért. A bejárat előtt vártunk. A motor zaja egyre hangosabb lett és érezni is lehetett, hogy nem csak egy van belőle. Amint felnéztem észrevettem egy sága fénycsíkot, ami erre közeledett. A csíkból hamarosan csak egy pont lett, majd a pont egyre elkezdett közeledett felénk. A jobb kezemre koncentráltam, ahol hamarosan megjelent egy tömör, átlátszó vízbuborék. Minden erőmmel a sárga pontra összpontosítottam és elhajítottam a vízbuborékot, ami telibe is találta a sárga robbanni készülő golyót, de így az csak füstölve esett szét.
A tekintetemet újra a távolba irányítottam, a motorok hangja erősebb lett és már az autók fénye is láthatóvá vált. Clary elővett egy nyilat és az íjba helyezte, hogy bármikor ellőhesse. Natalie pedig flhúzta az egyik pisztolyát és az autókra helyezte. A jobb kezemben most nem egy vízbuborék jelent meg, hanem egy fényesen világító tűzgolyó. Egy hatalmas mozdulattal az autók közé dobtam, amik hatalmas robbanással hullottak atomjaikra. Clary egy másik kocsira célzott, majd előtte a nyilat. Amint a nyíl eltalálta a kocsi felrobbant. Natalie egy másik autó motorháztetőjét célozta. Elég volt pár lövés és az autó az előbbiekhez hasonlóan felrobbant.
-Steph! Van egy nagyon nagy probléma!-szólalt meg a fülemben Brittany hangja.
-Most mi?-kérdeztem.
-Ezek a S.H.I.E.L.D. ügyökei.
-Lefordítanád az én nyelvemre?
-Az ő hatáskörükben dolgoznak a Bosszúállók. Tudod Amerika Kapitány, Hulk, Thor, Vasember, Fekete Özvegy és Sólyomszem. A fegyvereik nagyon fejlettek és az előbb felsorolt hősökkel nem bírunk el.
-Bátraké a szerencse Brittany.-szólalt meg mellettem Natalie hangja.
-Kimegyek.-mondta Brittany.
Pár perc múlva már mellettünk is volt. A szeméről hiányzott a szemüveg, valamint a fehér köpeny sem volt rajta.
-Oké, akkor most zöldülj be.-mondta Clary.
-Fel kell idegesíteni.-mondtam.
-Hé, Britt! Tudtad, hogy sosem kapsz Nobel-díjat?-kérdezte a mögöttünk megjelenő Tiffany.
Tiffany valahogy mindig tudta, hogyan kell felidegesíteni egyeseket. Brittanynál az iylenek mindig is beválltak. Ugyanis a szeme izzani kezdett, a karja izmosodni kezdett, ahogy a lába, a háta és mindene. Valamint a színe is változott. Az izmai hatására a ruhái szinte mind szétszakadtak és pár pillanat múlva egy hatalmas zöld lény állt előttünk, aki kicsit sem hasonlított Brittanyra. Tiffany közben megnyomott egy gombot, az állandóan hordott karkötőjén és a testét hamarosan egy páncél vette körül.
-Akció indul gyerekek!-mondta, majd felemelkedett és eltűnt a levegőben.
Mi pedig előre törtünk. Brittany szinte szétzúzott mindent és mindenkit, aki csak az útjába akadt. Clary megállás nélkül robbantotta fel nyilai segítségével az autókat, Natalie pedig ütött, rúgott és lőtt egyszerre. Ami engem illetett mindent felhasználtam. A tűzgolyókkal kezdtem, majd jöttek az indák, a szélvihar és végül a hatalmas vízzuhatag.
Teljesen magabiztos voltam magamban, amikor hirtelen egy hatalmas, kör alakú valami felém repült, majd belém csapódott. Hátravágódtam, és a földön csúszhattam vagy 10 métert, míg végül egy fa törzséhez nem csapódtam. A repülő csészealj pedig visszakerült a gazdájához, ugyanis hamarosan egy férfi kezében volt. Minden erőmet összeszedve tápászkodtam fel a földről, a hajamat kisimítottam a szememből, majd szembenéztem az ellenfelemmel. Aki nem volt más, mint maga Amerika Kapitány. Hurrá.
-Tudja, nem tűrjük a birtokháborítókat!-azzal egy hatalmas tűzgolyó jelent meg a kezemben.
-Én meg a feleselést nem tűrőm!-mondta.
-Teszek rá!
Amint ezt kimondtam tűzgolyók hadával árasztottam el, de a rohadt pajzsa mindentől megvédte. Nem akartam jobban kimeríteni magam, így amikor már elég közel kerültem hozzá a lábammal egyszerűen kirúgtam a kezéből a pajzsot, ami jó messze elrepült tőlünk. Ezután egyszer még jó erősen hasba rúgtam, így a földön terült el. Az erőm által megnőtt indák jó erősen körbefonták áldozatomat, de úgy, hogy azért életbe maradjon. Miután mozdulni sem tudott, egyszerűen otthagytam.
A látókörömben Clary jelent meg. Egy szintén nyilakat lövő krapekkal igyekezett felvenni a küzdelmet, habár nem túl sok sikerrel. Elkezdtem futni felé, hogy a segítségére siessek, de egy hatalmas nagy kalapács ismét kibillentett az egyensúlyomból és a földre döntött. A pallos remegni kezdett, majd elrepült a gazdájához. Ő volt Thor. Felálltam és igyekeztem kezdeni valamit, de Thor ismét meglendítette a bazi nagy kapaácsát. Az ütés elől egy egyszerű hátraszaltó segítségével tértem ki. Próbáltam használni a képességeimet, de egyszerűen nem sikerült, mivel a kalapács újra és újra felém lendült. Miközben igyekeztem nem nekiesni semminek újra megláttam felém repülni azt a rohadt pajzsot. Mikor már közeledett felém egy lendületes rúgással elhajítottam a másik irányba. Viszont nem figyeltem a kalapácsra, ami oldalba talált és jó 5 méterrel odább küldött. Ismét egy fa törzsének csapódtam. Igyekeztem felállni, de a végtagjaim fájtak, az oldalam pedig szinte szétment. Szédülni kezdtem. A szemem egyre jobban csukódott le, a tárgyak körvonalai elmosódtak. Az utolsó emlékem az a rohadt fehér csillag. Ezután mindenre sötétség borult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése