3. fejezet - Kosarazzunk

Másnap egy óra csörgése keltett fel. Kinyomtam, majd felültem. Nem emlékeztem arra, hogy este még lett volna ébresztőóra az éjjeliszekrényemen. Épp a szekrényemhez mentem, amikor hirtelen Steve rontott be a szobába.
-Mi van? Kopogni se tud?-rontottam rá.
-De, tudok. Viszont a zöld kis barátnőd kezd zöldülni. Mármint ha érted mire gondolok.
Félrelöktem az útból, majd kirohantam. A folyosókon cikáztam végig ügynököket kikerülve. Ráadásul pizsiben. Brittany a laborban volt, és látszott rajta, hogy teljesen ki van készülve. A fél repülő legénysége az ajtóban ácsorgott.
-Mi az? Maguknak nincs más dolguk?-ripakodtam rájuk, mire úgy nagyjából szétszéledtek.
Beléptem a laborba. Brittany a szekrénynek volt dőlve, ott kuporgott.
-Jól érzed magad?
-Nem.És menj el innen!-ordított rám. A szeme már izzott.
-Segíteni akarok Britt. Mondd el mi a baj.-kérleltem.
-Nézz rá arra a rohadt monitorra és mindent megértesz.
Felemelkedtem, majd a monitorhoz sétáltam. Csak ennyi volt rajta:

Név: Brittany Caithlyn Banner
Születési hely és idő: Chicago, 1995. november 25.
Haj: barna
Szem: barna
Anyja: Betty Ross
Apja: Bruce Banner
Képesség: Hulká tud átváltozni, akárcsak az apja

Mindent értettem. Brittanyt az készítette ki, hogy megtudta ki az apja. Éveken át kereste. Most megtalálta. De valahgy az az érzésem, hogy nem ilyen áron akarta megtudni.Visszaakartam fordulni és mondani neki valamit, de mire megpördültem, csak annyit láttam, hogy Brittany kifelé szalad. Utánarohantam. Egy ablakot keresett, vagy kijáratot, amin keresztül elhagyhatja a hajót. Ám a folyosó közepén megtorpant. A háta görnyedt volt és a ruhái kezdtek szétszakadni, majd kétszer akkorára nőtt. Baszki! Tudtam mit kellett tennem. Valamilyen úton kivezetni innen Brittanyt, mivel itt nem fog megnyugodni.
Steve állt meg mögöttem. Most a segítségére volt szükségem a legkevésbé. Azonban a kezembe nyomta az adóvevőt, amit a fülembe helyeztem.
-Menj innen!-súgta oda nekem halkan.
-Maga meg húzzon el innen! Egyáltalán semmi köze ehhez az egészhez!-néztem rá mogorva ábrázattal.
-Akkor mondd el, hogy mit csináljak.-Ez meggágyult.
-Ki kell juttatni innen. Mi van innen a legközelebb?
-A vezérlő. Ott nagyok az ablakok.
-Akkor vigyük oda. De szólnia kell,hogy ne legyenek emberek az útban.
Steve kiadta a parancsot, majd amikor tiszta volt a levegő odaszóltam Brittanynak
-Hé! Gyere!
Brittany felénk indult, mi pedig rohanni kezdtünk. Mellesleg Britt rendesen kopasztotta meg a berendezést. A vezérlőnek tényleg nagyok voltak az ablakai. Arra tereltük, viszont hirtelen megtorpant. Natalie viszont rámkiáltott:
-Steph! Nem játsszuk azt, amit a múltkor!
Azonban elkésett vele. Brittanyra öltöttem a nyelvem, aki erre felém indult. Az ablak előtt álltam. Majd mikor kitörött az üveg teljesen elengedtem magam és hagytam, hadd zuhanjak. A repülő valahol az északi sark fölött lehetett, ugyanis a levegő jéghideg volt, ráadásul a jéghideg vízbe pottyantunk bele. Amikor a víz felszínére értem Britt is ott volt, immár emberi ábrázattal.
-Köszi! Sokat segítettél.
-Igyekeztem.
-STEPHANIE, TE IDIÓTA! VÁLASZOLJ, MERT UTÁNAD MEGYEK!-ordított Tiff a fülembe.
-Gyere csak! Kellemesen összeszedhetsz egy tüdőgyulladást, mert én tuti azt kapok.-szóltam vissza.
-Nem kösz, kihagyom. Már mennek értetek.-mondta Tiff.
Igaza is lett. Egy vadászgépszerű ereszkedett le hamarosan fölénk, majd Tony behúzott minket. Britt nem fázott, mivel valahogy ő nem érzékelte az éghajlatváltozásokat. Én azonban csontig lefagytam. Mezítláb. Egy rövid pizsiben.
-Mennyire végeztem pusztítást?-kérdezte hirtelen Brittany
-A hajót fel kell újítani.-mondta Tony.
-Ne hergelje!-szóltam rá.-Annyira nem nagyot.
-Sajnálom. Csak meglepett az igazság. Nem akartam elhinni.-mondta.
-Ne emészd magad, mert nincs a hajón másik gép.- mondta Tony.
Britt valamilyen szinten lenyugodott, majd mikor visszaértünk visszavonult a szobájába. Én pedig a sajátomba, ugyanis egy tengeri szörnyre hasonlítottam. Gyorsan letusoltam, majd megszárítottam a hajam. Felvettem egy farmert, egy pulcsit és egy cipőt, majd elindultam megkeresni a lányokat. A vezérlőben voltak Nick Fury és a többi Bosszúálló kíséretében. Tonyn még a páncélja is rajta volt.
-Gyere cicavirág! Meg kell javítani az ablakot.-mondta, amint meglátott.
Ő visszaillesztette a keretet és pedig szokásomhoz mérten az üvegeket. Az ablak 1 percen belül újra úgy nézett ki, mint azelőtt, mielőtt kiestünk volna rajta. Amikor visszafordultam az összes Bosszúálló Steve, Bruce és Tony kivételével úgy nézett rám, mint akik még életükbe nem láttak fehér embert. Mellesleg amúgy ők is azok voltak.
-Jó kis trükk mi?-kérdezte Tony kuncogva.
-Elismerésem!-bólintott Clint.
-Jól van! Bámulhatjuk ezt még elégszer az elkövetkezendő időszakban.-zökkentette ki őket a mesevilágból Steve. Szemétláda!
-Igazából azért hívtunk ide titeket, hogy megbeszéljük veletek, hogy mikor kezdhetjük el a kiképzéseteket.-mondta Natasha.
-Hova akarnak még képezni minket?-kérdezte Tiffany idegesen.
-Hiába vagytok ügyesek, azt be kell látnotok, hogy van még hova fejlődnötök.-folytatta.
Tiffanyn látszott, hogy hamarosan kikészül, mellettem Brittany pedig befogta a fülét és vett egy mély levegőt. Utána látszott rajta, hogy sokkal nyugodtabb.
-Nem értem, hogy mit akarnak rajtunk még fejleszteni.-tűnődött Natalie.
-Például a nyugodtsági szintet.-ekkor Brittanyra nézett, aki az asztalra fektette a fejét, de nem sírt. Azonban pár másodperc múlva felemelte a fejét.
-Akkor kosarazzunk.-jelentette ki.
-Mi van?-kérdezte Steve.
-Jól hallotta. Kosarazzunk. Így felmérhetik, hogy mit kell még fejleszteni rajtunk. Semmi segédeszköz. Csak mi és maguk.
-Akkor én kiszállok.-dőltem hátra.
-Miért is?-nézett rám Tiffany.
-Én nem tudom letenni a segédeszközöm.-mondtam.
-Kibírod, hogy ne használd. Amúgy is ők vannak többen.
-Majd én kiszállok.-mondta Thor.-Amúgy is van egy kis elintéznivalóm.-azzal felkelt és távozott.
-Na mit mond?-néztem Stevere.
-Menjünk. 10 perc múlva az edzőteremben.
Mivel a Bosszúállók elmentek pepecskedni meg készülődni, mi pedig nem, azonnal az edzőterembe mentünk. Már fel volt állítva a két palánk.
-Biztos, hogy le tudjuk verni őket?-kérdezte Clary.
-Nyugi hugi! Ez egy csapat ovis. Nehogy azt mondd, hogy nem vagyunk képesek rá, mert akkor hiába tanítottalak meg kosarazni.-mondta Natalie.
A kosárlabdát Tiffany találta meg az egyik sarokban. A pálya felénél megállt, szembefordult az egyik palánkkal, majd elhajította a labdát, ami csont nélkül átment a hálón. Tiffany önelégülten mosolygott.
-Nyomás alatt is így megy?-kérdezte egy rohadt ismerős és egyben utálatos hang.
A hang tulajdonosa Műanyag Kapitány volt és csatlósaival épp ekkor léptek be a terembe.
-Annyira, hogy köpni-nyelni nem tud majd!-mondta Tiffany, majd hozzávágta az imént felvett kosárlabdát.
Ígéretesnek igérkezett az egyszer tuti biztos! Felsorakoztunk. Megbeszéltük ki kit fog védeni. Így Brittany védte Brucet, Tiffany Tonyt, Clary Clintet, Natalie Natashát és nekem jutott a Pajzshercegnő. Megadták nekünk a kezdés lehetőségét. Én kezdtem, majd átdobtam Tiffanynak a labdát, aki azonnal, nagyjából a félpályáról bedobta a kosárba. Utána ők következtek. Plasztik Kapitány épp támadott, amikor eléfutottam, kiütöttem a kezéből a labdát, majd átpasszoltam Clarynek, aki a legközelebb volt a palánkhoz. Ő is csont nélkül bedobta. Ezt eljátszottuk nagyjából egy csomószor. Akárhányszor támadtak, mi kivédtük és mindegyik alkalommal a kosarukban landolt a labda. Egyet sem tudtak dobni.
-A rohadt életbe! Kezdők szerencséje.-lihegett Tony.
-A fenéket. Egyszerűen ügyesebbek vagyunk.-mondtam, majd elhajítottam a kezemben lévő labdát, ami a kosárban landolt. Ismét.
-Megmondom Furynak, hogy ezeket nem kell képezni. Inkább mi szorulunk képzésre.-azzal Pajzshercegnő elindult és elhagyta a szobát.
-Képtelen veszíteni.-nevetett Brittany.
-Ha érdekel van süti az ebédlőben. Megérdemlitek.-mondta Clint.
-Köszönjük!-mosolygott rá Natalie.-Az utolsó a záptojás!-azzal kiviharzott.
-A szentségit! Utálom!-mondta Clary, majd mindannyian Natalie után rohantunk.
Clint tényleg nem viccelt. Az ebédlőbe érve az egyik pultnál ott sorakoztak a sütik. Az egyik tányérra tettünk magunknak, majd leültünk az egyik asztalhoz. Épp nevetve ecseteltük a korsármeccset, amikor egy barna hajú, magas nő állt meg velünk szembe.
-Sziasztok! marias Hill vagyok. Még nem volt alkalmunk találkozni.-mosolygott.- Leülhetek?
-Persze.-mondta Clary.
Maria helyet foglalt. Egy nagyon cuki mappát tett le az asztalra, majd kinyitotta és egy papírt vett ki belőle.
-Fury igazgató hallott a kosárpárbajról, de ennek ellenére még mindig úgy érzi, hogy egy kis kiképzés rátok férne. Hogy megértsétek azt, hogy mi folyik itt pontosan. A kiképzés alatt nem azt értem, hogy katonai kiképzőtáborba mentek. Egyszerűen mindannyiótoknak tudni kell használni a másik képességeit és tudását egy minimális szinten, hogy ha az erőtök, eszközeitek nem lesznek veletek, akkor is életben tudjatok maradni. Gondolok itt az önvédelemre, a nyugodtságra, a kitartásra és a pontosságra.
-Nagyon fantasztikus. És most a levert bagázs fog oktatni minket?-kérdezte Tiffany, miközben egy csepp lelkesedés nem volt hangjában. Inkább csak undor.
-Higyjétek el nektek is használni fog. Sosem lehet tudni, mikor és hol nem tudjátok majd használni a képességeiteket. Valamint egy vizsgaszerűség is lesz a végén, hogy lássák mennyit fejlődtetek.-ezzel úgy tekintettük, hogy a mondandója végére ért. Felállt, de egy pillanatra még visszafordult.-Stephanie, mellesleg Steve este 7-kor vár az edzőteremben.-azzal elment.
-Mi az? Plasztik Kapitány nincs képben a vesztés fogalmával?-kérdezte Tiffany.
-Ezekszerint nem.-mondtam, még mindig a kijárat felé tekintve, ahol Maria távozott.
-Bármit is akar, verd meg Steh! Bármiről is legyen szó!-mondta Natalie.

Este 7 órakor pontban beléptem az edzőterem ajtaján. Steve éppen a palánk előtt állt, de a kezeiben csak forgatta a labdát, de nem hajította el.
-Keresett?-kérdeztem, majd közelebb mentem.
-Igen.-fordult el.-Szeretném, ha játszanánk egy utolsót. Csak te meg én.
-Mi van Pajzshercegnő? Nem képes veszíteni?-álltam meg és csípőre tettem a kezem a kezem.
-Pajzshercegnő?-húzta fel a szemöldökét, mire elnevettem magam.-Hagyjuk. Játszunk vagy nem?
-Játszunk.-bólintottam.
15 perc múlva megszólalt.
-Ezt nem hiszem el! Egy darabot tudtam bedobni?
Akjárhányszor próbálkozott mindannyiszor megállítottam. Egyszer tudta bedobni, de szerintem az az egy is csak a véletleneknek volt köszönhető. Na jó bevallom! Beengedtem neki, nehogy törést okozzak az egójában.
-Van ilyen.
-Visszavágót!-állt fel.
-Meg a lófaszt!-állítottam le.-Fáradt vagyok. Az egója meg nem esik össze holnapig.-azzal kisétáltam.
A szobámba visszaérve le akartam zuhanyozni, azonban észrevettem a számítógépet, ami már tegnap óta ott volt. Viszont időm még nem volt bekapcsolni. Most azonban leültem elé és bekapcsoltam. Nagyon semmi érdekes nem volt rajta, azonban várt egy üzenet vagy e-mail vagy nem tudom itt minek mondják Brittanytól:

Brittany: Csak akkor nézd meg, ha tényleg kíváncsi vagy rá....

Egy csatolt fáj volt alatta. Rámentem a megnyitásra, ami hamarosan meg is nyitott nekem egy aktaszerűséget. Ez a következő információkat tartalmazta:

Név: Natalie Olga Barton
Születési hely és idő: Moszkva, 1993. december 08.
Haj: világosvörös
Szem: barna
Anyja: Natasha Romanoff
Apja: Clint Barton
Képesség: Jó állóképesség, pisztolyhasználat, célzás

Név: Clarissa Natasha Barton
Születési hely és idő: Moszkva, 1995. március 26.
Haj: sötétvörös
Szem: barna
Anyja: Natasha Romanoff
Apja: Clint Barton
Képesség: Jó íj és nyílhasználat, célzás

Név: Tiffany Maria Stark
Születési hely és idő: New York, 1994. szeptember 13
Haj: barna
Szem: kék
Anyja: Virginia Potts
Apja: Anthony Stark
Képesség: Jó állóképesség, atomfizikai és gépészeti tudás, páncél

Név: Stephanie Rosalie Rogers
Születési hely és idő: New York, 1994. július 4.
Haj: világosbarna
Szem: barna
Anyja: Margareth Carter
Apja: Steve Rogers
Képesség: Kitartás, célzás, az elemek irányítása