Mindig is tudtam, hogy nem vagyok átlagos. Az anyám is meg lett győződve róla, nagyjából 5 éves korom felé. Próbálta visszafogni az erőmet, de nem sikerült neki. Végül 14 évesen mindent megsemmisítettem magam körül. Menekülnöm kellett. Az anyámat magam mögött hagytam, mivel nem akartam neki több bajt és fájdalmat okozni.
Ekkor találkoztam velük: Tiffany Stark maga a megrögzött optimizmus. Az a fajta az ember, aki mindig pozitívan gondolkodik, és ha valamit elhatároz, annak úgy kell történnie. Brittany Banner a megtestesült okosság. Nincs olyan kérdés, amire ne tudna válaszolni, és nincs olyan fizikai képlet vagy akármi, amit ne tudna értelmezni és megfejteni. Natalie Barton köztünk a védelmező. Ő a legidősebb, a legfelelősségteljesebb és a legodaadóbb. Kötelességének tartja, hogy mindenkit megvédjen maga körül, főleg a hgát. Clarissa Barton a pedig a pontosság. Messziről is eltalál akármilyen célpontot. És itt vagyok én. Stephanie Rogers. Nem mondom magamat se okosnak, se bátornak. Azonban kitartó vagyok. Ezt valószínűleg a nem létező apámtól örököltem, mivel anyám nem igen mondható kitartónak.
Azonban nem ezek az erények tesznek minket különlegessé. Tiffany rendelkezik valami páncélszerűséggel, amivel tud repülni, valamint lőni is. Brittany egy bazi nagy lénnyé alakul át, ha rettentően feldühítik. Natalie bármilyen célpontot képes eltalálni pisztollyal. Clarissa pedig szintén a pontosság terén van otthon, viszont ő nem pisztollyal, hanem íjjal és nyllal dolgozik. Én pedig akármiylen hihetetlen irányítani tudom az elemeket. A föld, a víz, a tűz és a levegő azt teszit, amit csak akarok.
Hát ezért vagyunk különlegesek. Nem hétköznapiak. Ha a titkunk kiderül kísérleti patkánynak fognak használni minket, amit nem akarunk. Ezért rejtőztünk el az erdő közepén. Egy hatalmas kastélyban élünk mi öten, ahol mindenünk megvan, ami csak kell. Itt nyugodtak vagyunk, és feltéten biztosak vagyunk abban, hogy senki sem keres itt minket. Nos, tévedtünk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése