Másnap reggel elhatároztam, hogy kompromisszumot keresek a jó öreggel. Felvettem egy fekete, szűkszárú gatyát, egy cipőt és egy fekete trikót. Épp menni akartam, amikor összefutottam Tiffanyval a folyosón. Lemertem volna fogadni, hogy épp hozzám igyekszik.
-Épp téged kerestelek. De mi ez rajtad?-nézett végig rajtam.
-Ez a kompromisszumkereső ruhám.
-Biztos. De én erre céloztam.-mutatott a bal oldalamon lévő madarakra, amik kilátszottak a trikó pátja alól.
-Ez egy tetoválás.
-Mióta van neked ilyened?
-Két éve?-gondolkodtam.
-Mindegy. Hagyjuk. Épp a faterhoz igyekszek és a tanácsodat szeretném kérni. Mennyire legyek szemét?
-Tiff, még azt se tudom, hogy én mennyire legyek szemét.
-Mindent értek. Jó kompromisszumkeresést!
-Neked is!
Amint szétváltunk azonnal az edzőterembe mentem. Reggel 7 volt, de Pajzshercegnő még mindig azt a rohadt boxzsákot ütötte. Alszik ez egyáltalán? Megfogtam a legközelebb eső tárgyat, ami mellesleg egy gumilabda volt és jó erősen fejbevágtam vele. Erre abbahagyta a püfölést és megfordult.
-Te sosem alszol?-kérdeztem.
-Nem sokat.-mondta.
-Ez csak a hasznomra válik.-mondtam.
-Mi van?
-Nataliet tegnap este tanította az apja nyilazni. Natasha ráadásul azt mondta, hogy akkor is meg kell tudnunk magunkat védeni, ha a képességeink nem lesznek a birtokunkban. Mondjuk nem tudom, nálam ez, hogy lehetséges, de azért bebiztosítom magam. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem tudok verekedni, mert igenis tudok. Csak szeretném, ha megtanítanál egy-két izére. Na érted.
-Várj! Azt akarod, hogy tanítsalak verekedni?
-Persze, ha nem akarsz, akkor nem muszáj. De Tiffanyval épp azt beszéltük, hogy le akarjuk cserélni egymást. Mármint érted. Egyfolytában egymást öljük. De akkor szólok neki, hogy mégis megmarad a párosítás.
-Nem, erre semmi szükség. Nagyon szívesen megtanítalak egy-két dologra. Így Natashának kevesebb dolga lesz.
Összegumiztam a hajam, hogy kevesebb bajt okozzon. Az elején megmutatott pár alapállást meg hasonlókat, amiket amúgy tudtam, de nem baj. Az elején igyekezett óvatosabb lenni, de miután elgáncsoltam és hanyattvágódott meggondolta magát. Én rúgtam, ahol értem, ő meg megpróbálta kivédeni. Ezek részben sikerültek is, viszont valljuk be, elég nagy fejtörést tudok okozni. Még neki is. A végén én kötöttem ki a földön, amikor pedig megpróbált felhúzni, a hasára tettem a lábam és átfordítottam magam fölött úgy, hogy ő ismét hanyattvágódott.
-Ez szép volt.-tápászkodott fel.
-Köszönöm!
Ezután a vezérlőbe kellett mennünk, ugyanis odahívtak. A lányok már ott voltak. Amikor megláttak eléggé fura fejet vágtak.
-Mi történt veled?-kérdezte Brittany.
-Semmi. Csak megdolgoztattam apucit.-vigyorogtam.
-Ezekszerint jól sikerült?-kérdezte Tiffany.
-Annyira, hogy én kaptam egy hátfájást, ő pedig egy örömmel teli napot.-mondta Steve a hátát fájlalva.
-Örülök, hogy itt vagy Stephanie!-ölelt meg Tony.-Még sosem voltam ilyen boldog. Szólj, ha lesz visszavágó.
-Szólni fogok.-mondtam, majd leültem Tiffany mellé.
-Amúgy a kompromisszumkeresés egész jól bevállt.-súgta oda nekem.-A héten, de legkésőbb a jövő héten elkészül a kesztyű.
-Az jó. Mi lesz a következő?-kérdeztem, szintén halkan.
-Még nem tudom. De azt mondta, hogy majd gondolkozik rajta.
-Értem.
-Majd szólok ha kész lesz a prototípus. Mindenképp el kell jönnöd velünk kipróbálni.
-Oké, benne vagyok.-ezzel be is fejeztük a diskurálást.
Brittany valami hatalmas bombáról áradozott, majd majd ki is fognak próbálni pénteken. Clary állítólag lőni tanul, Natalie pedig nyilazni, elmondása már egész jól megy neki. Egyszer állítólag felszegezte az apja tegezét a falra, de azt még én is nehezen tudtam elképzelni. Tiffany pedig erre elég idióta fejet vágott. Natalie pedig csak bizonygatta és bizonygatta. Hiába, Tiffanyt nem tudta meggyőzni, akármennyire is próbálkozott. Natalie végül duzzogva elásta a csatabárdot. Hirtelen azonban az ablak betört és egy kicsit gombóc jelent meg a padlón. Tiffany közelebb lépett, majd baljósan hátrafordult.
-Ez Kimberly lesz.
-Hozd a páncélt és kint találkozunk.-mondtam, majd kirohantam.
Amint kiértem észrevettem Kimberly jellegzetes szőke haját. A hajó szélén állt és nézett le a mélybe. Valószínűleg azt tervezi, hogy leugrik. Azonban, ahogy meghallotta az ajtó csukódását megfordult.-Szia Stephanie!-vigyorgott.-Rég láttuk egymást. Nem is tudtam, hogy mostanában erre tengeted napjaidat.
-Dehogynem tudtad!
Észrevettem a kezében Natasha karkötőit. Csak azt tudnám, hogy a jó életbe szerezte meg. És senkinek nem tűnt fel?
-Van nálad valami, ami ide tartozik.
-Erre gondolsz?-emelte fel Natasha karkötőit.-Ha kell, akkor szerezd meg.-azzal ledobta.
Hirtelen cselekedetből utánuk ugrottam. Halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy most víz felett vagyunk e vagy nem. Amint megkaparintottam a karkötőket észrevettem, hogy nem víz, hanem szárazföld fölött vagyunk. A zsebembe süllyesztettem a karkötőket, majd a levegőt használva igyekeztem nem felnyársalódni az egyik fára, ami sikerült is, ugyanis vízszintesből függőleges helyzetbe irányítottam magam és így talpra érkeztem, mindenféle karcolás nélkül.
-Steph! Kimberly megszökött. Te viszont ki akarod nyírni magad?-hallottam Natalie hangját.
-Nem. De megszereztem a karkötőket.
-Imádlak!-hallottam Natasha hangját.
Tiffany utánam jött, majd vissza is vitt. Amint újra a saját lábamon álltam visszaadtam Natashának a karkötőket, aki már tűkön ülve várt rájuk.
-Amúgy meg késtél.-mondtam Tiffnek.
-Bocs. De az a ribanc lezárta az ajtókat. Legszívesebben utána mennék....
-De nem fogsz!-szakította félbe az igazgató.-Előtte a csapatot is fel kell világosítani arról, hogy kivel állunk szembe. Az egy dolog, hogy ti tudjátok. 2 perc.-azzal bement.
-Egy nap ki fogom nyírni ezt a csávót.-mondta Tiffany fortyogva.
Bent aztán az igazgató felvilágosította a Bosszúállókat arról, hogy kicsoda is Kimberly.
-De ti honnan ismeritek?-kérdezte Clint.
-Tiffanynak volt vele egy nagyon emlékezetes találkozása.-mondta Brittany szinte visszatartva a nevetést.
-Miért mi történt?-kérdezte Tony.
-Kimberlyvel csalt meg az exem. A hálóban akadtam rájuk, félpucéran. Azóta az a ribanc ki akar nyírni, de nem csak engem, hanem még a lányokat is.
-Új információ! Mi van?-kérdezte Clary.-Arról eddig nem volt szó, hogy mi is hullazsákban végezzük.
Tiffany azonban felelni sem tudott, mivel Natalie üvöltve ráugrott és ütni kezdte. Clint és Natasha egységes erővel szedték le a harcias Nataliet Tiffanyról. Én eközben Brittanyt nyugtattam, aki egy kicsit felzaklattak az események, de semmi különösebb baja nem történt. Natalie szitkozódott, miközben Tiffany felszedte magát a földről. Natalie ütései egészen maradandóan lesznek egy darabig, ugyanis Tiffany orrából folyt a vér, valamint felrepedt a szája és egy lila folt éktelenkedett a bal szeme alatt. Nem csinált semmit csak kisétált. Tony pedig elszámolt magában 30-ig gondolom, mivel nagyjából fél perc után Tiffany után ment.
-Édes élet.-támasztotta meg az arcát az asztalon könyökölve Clary.
Fury ezután már nem mondott semmit, csak feloszlatott minket. Mindenki mehetett a saját dolgára. Én viszont tehetetlen voltam. Nem tudtam, hogy Natalie vagy Tiffany szobáját keressem fel előbb. A folyosón álltam a falat táasztva, miközben a kezeimet tördeltem. Legszívesebben a körmömet is lerágtam volna az ujjaimról. Teljesen tanácstalannak éreztem magam.
-Minden rendben?-állt meg a folyosó túlsó felén, velem szembe Steve.
-Nem mondanám.
-Kitalálom. Azon gondolkodsz, hogy Nataliet vagy Tiffanyt keresd fel előbb?
-A jégben való szundikálás alatt megtanultad a gondolatolvasást?
-Nem.-rázta a fejét mosolyogva.-Rád van írva.
-Inkább szétütlek hatmilliószor. Még azt a döntést is egyszerűbben hozom meg, hogy üssek vagy rúgjak, minthogy döntsek kettőjük között.
-Akkor teszteljük, hogy ütni vagy rúgni tudsz e jobban.-érthetetlen tekintetemet nézve folytatta.- 10 perced van.-azzal otthagyott.
Ez komolyan szét akarja veretni magát? Így is a háta miatt panaszkodott. De ha sérvet akar kapni én nyugodtan szolgáltatok neki azt is. Hamarosan a feje is fájni fog, nemcsak a háta. Gyorsan a szobámba mentem. Normálisan összegumiztam a hajam, majd az edzőterembe mentem. A fater már melegített be.
-Azt akarod, hogy eltörjem a gerinced?
-Nem. Szívósabb vagyok én annál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése