Rosszat sejtettem. De rohadt rosszat. Brittany sosem volt az a típus, aki nem hívja csak így össze a csapatot. A mai napom már így is benne van a legszarabb napjaim top 5-ös listáján, de valahogy éreztem, hogy ez lesz az első. Tiffanyval a vezérlőbe mentünk. Rajtunk kívül még Natalie és Clary is ott voltak.
-Ti se tudjátk mit akarhat Britt?-kérdezte Natalie.
-Fogadjunk, hogy valami rohadt nagy baromságot.-mondta Tiff, miközben helyet foglalt az egyik széken.
-Nem tetszik nekem ez az egész.-mondtam.
-Neked semmi se tetszik.-mondta Tiffany.
-Nem! Gondoljatok csak bele. Ma érkeztek meg a muterjaink. Brittany pedig be akar jelenteni valamit? Gyanús ez nekem.
-Szerintetek el akar menni?-kérdzeten Clary.
-Nyugi, nem hagyjuk. Ugyanis én magam verem szét, ha elmegy.-mondta Tiffany.
-Azt nem szeretném.-mondta hirtelen Brittany.-De igazatok van. Tényleg elmegyek.-tördelte a kezeit.
-Mégis miért akarsz elmenni?-kérdezte Natalie.
-Sok a bepótolnivalóm az anyukámmal.
-Ez nem mentség baszki!-mondta Tiffany.-Steph és én összvissz két mondatot beszéltünk az anyáinkkal. És azt hiszem egyikünk sem tervez többet. Illetve én nem.
-Én se, nyugi. De nem teheted ezt, Britt. Egy csapat vagyunk.-néztem rá.
-Amúgy tudod mi ebben a fura?-kérdezte tőle Clary.- Hogy folyton te papoltál nekünk a csapategyesítésről. Hogy mindig együtt kell maradnunk, mivel összetartozunk. Arról, hogy egy csapat leszünk, bármi is történik. Erre tessék! Pont te vagy az, aki elsőnek lelép!
-Csak egy kis időre megyek el, nem örökre! Csak egy pár hónap.
-Pár hónap? Pár hónap?!-hitetlenkedett Tiffany.-Addigra Pajzshercegnő és Páncélcsászárnő halottak lesznek, mivel én saját kezűleg nyírom ki az egyiket!
-Önző disznó vagy!-mondta Natalie, majd felállt és kiviharzott.
-Mindenesetre ma este 7-kor indulunk. Ha érdekel.-mondta Britt, majd távozott.
-Natalienak igaza van. Tényleg önző.-mondta Clary.-Tényleg alig beszéltetek az anyukáitokkal?
-Igen.-bólintott Tiffany.-Miért ti?
-Azért mi már beszélgettünk. Igaz nem sokat, de beszélgettünk.
-Akkor ezekszerint csak mi vagyunk ilyen szerencsétlenek.-mondtam.
-Csak adjatok nekik egy kis időt. Amúgy holnap mennek vissza.-azzal távozott.
-Egy rohadt belső hang azt üzeni, hogy beszélnem kéne az anyámmal.-mondta Tiffany.
-Ki fogom nyírni azt a belső hangot!-mondtam.
-A fülesen keresztül szólok, ha meguntam.
-Oké.-bólintottam.
Maria elmondta, hogy melyik szobában van az anyám. Ezért arra vettem az irányt. Bekopogtam, majd be is nyitottam. A szobája szakasztott olyan volt, mint az enyém. Amikor észrevett mosolygott.
-Szia!-mondta.-Gyere ülj le.-mutatott az aágyra.
Helyet foglaltam, majd ő is.
-Gondolom a válaszokért jöttél.-kezdte.
-Jól gondolod.
-Nos jó. Elárulok neked egy titkot. Mint tudod Steve már az 1940-es években élt, csak lefagyasztották, vagy valami hasonló. Amikor eltűnt, már megkapta a szert, és akkor te már úton voltál. Csak ő nem tudott róla. Egy pár hónapig emésztettem magam, és vártam, hátha előkerül. De nem így történt. A laborban, már nem találtam meg a okit, viszont az asszisztensét igen. Akkor követtem el életem leggázabb hibáját. Ugyanis lehibernáltattam magam, veled együtt.-idióta fej pipa.- Viszont 1995-ben valaki felnyitotta a kapszulát. Rögtön egy kórházba vittek. Kiderült, hogy nem lett semmi bajod sem. Ezért amikor megszülettél teljesen biztos voltam abban, hogy normális leszel. Azonban nem így történt. Az ötödik születésnapodon kiderült, hogy különleges vagy. El akartam mondani neked a teljes igazságot, viszont elmentél. Úgy, mint aki sosem ismert.
-Mi van? Tehát már halottnak kéne lennem?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Sajnálom kincsem.-hajtotta le a fejét.
-Most már tudod, hogy miért nem akartam beszélni veled.-azzal otthagytam.
-Feladtam.-hallottam meg Tiffany hangját.
-Én is.-szóltam vissza.
Az edzőterem helyett a repülőknél találkoztunk.
-Tudod mi derült ki? Állítólag anyám végig tartotta apámmal a kapcsolatot és ő még egyszer járt is nálunk! Tudta, hogy létezem! De mégsem volt képes egyszer sem odajönni hozzám és közölni. nem! Titkolózzunk a gyerek előtt, mert az sokkal jobb!-adta ki magából.
-Anyám terhesen lehibernáltatta magát. Nekem most a világon se kéne lennem.-Lehibernáltatta? Mi a jó isten?-hitetlenkedett Tiffany.
-És még csodálkozik, hogy nem akartam beszélni vele.
-Nem csórjuk el az egyiket?-kérdezte.
-A repülőket? Nem is tudod vezetni!
-Tévedsz! Ha a páncélt tudom irányítani, akkor ezt is.
-Akkor vigyük.-egyeztem bele.-De rádfogom, ha szétrobban.
-Csak nyugodtan.
Egy közepes gépet választottunk. Tiffany beült a pilótafülképe, én pedig mellé.
-A nem tudom milyen gép engedélyt kér a felszállásra, szólt bele a mikrofonba.
-Nem kaptok engedélyt!-szólt bele Maria.
Amint kimondta kinyílt az ajtó vagy mi, amin keresztül ki tudtunk menni.
-Csak vigyázzatok rá.-szólt bele még utoljára.
Amint Tiffany beindította a gépet elkapott a félelem.
-Tudod mit? Én ki akarok szánni.-mondtam.
-Már késő!
Amint ezt kimondta a gép elhagyta a garázst, majd a hajót is. Az ég hatalmas volt és csodálatos.
-Ugye nem akarsz megölni?-néztem Tiffanyra.
-Nem tervezem.
Tiffany nem hazudott. Tényleg tudta irányítani a gépet. Össze-vissza cikázott vele, még meg is fordítani, így a föld volt a fejem felett. Egész jó volt, viszont hányingert kaptam közben. Igazából végigröhögtük az egészet.
Tiffany a hajóra helyezte vissza a gépet. Kiszálltunk, épp akkor jelent meg brittany az anyjával és az apjával. Nem mentünk közelebb. Natalie és Clary is kijöttek. Brittany megölelte őket, majd odajött hozzánk.
-Nézzétek....-kezdte, de Tiffany félbeszakította.
-Jó, tudjuk. Most mehetsz.
-Tényleg sajnálom.-mondta, majd hátat fordított.
Odasétált az anyukájához, mondott neki valamit. Ő megölelte, majd felszállt a gépre. Brittany viszont maradt. Távolabb állt, amíg a gép felszállt.
-Mig maradt?-kérdezte Tiffany.
-Ezekszerint.-néztem mosolyogva Brittany felé, akit épp Clary és Natalie ölelgetett.
-Komolyan azt hittétek, hogy iylen könnyen megszabadulhattok tőlem?-kérdezte, miközben közelebb jött hozzánk.
-Csak, hogy tudd, túléltük volna nélküled!-mondta Tiffany.
-Aha persze.-bólogatott Brittany, majd megölelt minket.
Ehhez Clary és Natalie is csatlakozott. Szóval, most már mind együtt maradunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése