2015. december 30., szerda

9. fejezet - A színfalak mögött

 
 
 


STEPHANIE



Amikor kinyitottam a szemem nem tudtam hol vagyok. A fejem hasogatott, az egész testemben éreztem a fájdalmat. Felültem. Egy üvegszerű izében voltam. A túloldalon pedig Fury ácsorgott.
-Elárulná miért vagyok itt?-kérdeztem.
-Hogyne. Ha esetleg átváltoznál, akkor itt nem okozol senkiben kárt.
-Tudom, hogy most én lettem Brittany helyett a zöld monstrum, de akkor sem kéne madárnak tekintenie.
-Egy kis ideig még kibírod itt. Mellesleg most este van.
-Akkor húzzon innen!
Fury elment én pedig vettem egy mély levegőt. Tisztában voltam azzal, hogy le kéne nyugodnom, és nem kell sokat idegeskednem. Viszont ebben az üveg izében rám jött. Egy őr áll az ajtóban.
-Kiengedne kérem?-kérdeztem.
-Nem lehet! Sajnálom!
-Nézze ebben az izében nem tudok nyugodt lenni. Csak kimegyek levegőzni.
-Na jó!-adta be a derekát.
Kinyitotta a "kalitkát", elmondta melyik a legrövidebb út a fedélzetre. Én pedig kimentem. A hideg, éjszakai levegő megcsapta a bőrömet, ahogy kiértem. Nem volt kint senki. Most pont erre volt szükségem. nyugalomra. Egyedüllétre. Csak néztem a csillagos eget.
-Gyönyörű ugye?
Megfordultam. Steve állt az ajtóban.
-Mit csinálsz te itt?-kérdeztem.
-Kijöttem. De neked nem itt kéne lenned.
-Meguntam, hogy Csőrikének érzem magam. Inkább kijöttem fagyoskodni.
-Tessék, vedd fel!-azzal levette a pulcsiját és odaadta.
-Köszönöm!-vettem fel a pulcsit, de még így is fáztam.-Brittany mellesleg, hogy van?
-Egész jól. Egyfolytába tornádót okoz a laborban, vagy vízözönt, ok nélkül égni kezdenek a lapok, de már dzsungelt is csinált belőle egyszer. És ezeket nagyjából 30 perc alatt.
-Komolyan?-néztem rá.
-Esküszöm!
-Nehéz bánni vele.
-Majd ő is megérti. Banner már dolgozik a visszafordítóizén.
-Az jó.

Amint feljött a nap visszamentem. Gondoltam meglátogatom Brittanyt, hátha megint alkotott valamit. Egyszerű volt megtalálni. Az egyik labor ajtajából indák lógtak ki.
-Brittany? Ott vagy?-szóltam be.
-Stephanie?-szólt ki Brittany, majd meg is jelent.-Jézusom! Annyira örülök neked!-ölelt meg.-Sajnálom, hogy most miattam szenvedsz. De neked nem a....
-De.-bólintottam.-Kint töltöttem az éjszakát. ott gyorsabban meggyugodtam, mint abban a kalitkában. De elárulnád, hogy mit csinálsz?
-Megőrülök. Akármit csinálok egyre csak több lesz itt az inda. Hamarosan botanikus kertet csinálok a hajóból. Segíts baszki! Hiányzik a zöld énem!
-Azt hittem, hogy ezt akarod. Illetve a félistenke azt mondta.
- Akartam. Múlt idő. Most viszont vissza akarom apni a zöld énemet! Igazából semmi bajom a zölddel! Szeretem a zöldet! Az indulataimat tudom kezelni. Most viszont lépek kettőt és több lesz az inda, meg a lián.
-Sosem mondtam azt, hogy tudom kezelni. Az elején anyám virágboltot nyitott, amikor nem tudtam, hogy kell kezelni.-nevettem fel.
-Segíts bassza meg! Le akarom állítani!
-Végy egy mély levegőt. Képzeld azt, hogy eltűnnek. De nagyon kell koncentrálnod.
Brittany lehunyta a szemét, mire az összes lián meg zöldeség visszahúzódott. A labor üres volt. Illetve minden széttört benne az indák miatt.
-Ennyi.-mondtam neki.
-Nem rossz. De akkor is vissza akarom kapni magam. Mármint ha érted mire gondolok.
-Ne idegeskedj, mert felgyújtod a labort.-mutattam a háta mögé, ahol lágra lobbant pár papír.
-Feladom!-ült le az egyik székre.-Szerintem megsüregtem apát.
-Szerintem örülnék neki.-mosolyogtam.
-Lapozzunk! Te láttad Tiffany hapsiját? Tudod, aki Kimberlyvel volt.
-Nem. Miért?
-Hallottam olyat, hogy Maria unokaöccse idejön. Mármint ő is ügynök, csak kb annyi idős, mint mi. Belenéztem az aktájába. Tiffany és Kimberly aktáját is hozzákapcsolták.
-Nagyon fantasztikus. Tiffany Maria Starkot ezekszerint távolt kell tartani Maria Hill unokaöccsétől? Te ezt komolyan mondod?-néztem rá tágra nyílt szemekkel. Úgy éreztem hamarosan elröhögöm magam.
-Aha.
-Bocsi!-hallottunk egy hangot.
A hang tulajdonosa egy barna hajú, cuki szemű srác volt. Elismerésem a szüleinek, ugyanis elég remekre sikeredett.
-Segíthetünk?-kérdeztem.
-Igen. A nagynénémet keresem. A neve Maria Hill.-leesett áll pipa.
-Te vagy Tiffany exe?-kérdezte Brittany.
-Igen. Elég gáz, hogy most találkozunk.-vakarta a fejét.
-Én elkísérem Mariahoz, te pedig foglalkozz Tiffanyval.-álltam fel.
-Nem cserélhetnénk?-kérdezte Brittany.
-Inkább indákkal legyen tele a hajó. Akkor inkább megmarad.
-Mondasz valamit.-vonta meg a vállát, azzal távozott.
-Gyere, majd én elviszlek.-mondtam, majd elindultunk a vezérlő felé.
-Mellesleg a nevem Matthew. Matthew Collins.-nyújtotta a kezét, amit elfogadtam.
-Stephanie Rogers.
-Te tudod irányítani az elemeket?-nézett rám.
-Elméletileg igen. Én most zöldülök. Az elemek irányítása Brittany feladata. De csak ideiglenesen. Szívunk egy rohadt félisten miatt.-magyaráztam.
-Sajnálom!
Közben beértünk a vezérlőbe. Mondani akartam neki valamit, de hirtelen eltűnt a szemem elől. Az "elrablója" Tiffany Stark névre hallgatott. Egyszerűen leterítette és ütni kezdte. Matthew elég rendes kiképzést kapott, ugyanis csak védekezett, de nem ütött. Tiffany eközben szitkozódott, úgy ahogyan a száján kifért.
-Nincs meg.-rontott be lihegve Brittany, aztán észrevette Tiffet, ahogy épp boxzsáknak használja Mattet.-Ja, de! Megvan.
-Amint beértünk leterítette.-mondtam neki.
Tony és Maria igyekeztek leszedni Tiffanyt Matthewról.
-Ha a közelembe jössz én kinyírlak! Levágom a kezed és feldugom a seggedbe!-mondta üvöltözve Tiffany, miközben az apja leültette egy székre.
-A szerelmi életüket ne a hajón rendezzék.-jött be az igazgató.-Collins ügynök információkat hozott nekünk.
Beszélt a fülesébe, mire nagyjából fél percen belül mindenki betoppant.
-Miről maradtunk le?-kérdezte Clint.
-Tiffany megverte Maria unokaöccsét. -magyaráztam.
-Aki mellesleg majdnem lefeküdt Kimberlyvel.-tette hozzá Brittany.
-Nagyon fantasztikus.-mondta Natasha.
-Collins ügynök elmondja azokat a dolgokat, amikre szükségük lehet.-adta át a szót Fury Mattnek.
-A Tapló ügynök találóbb lenne.-mondta unottan Tiff.
-Az egységem engem küldött az információkkal, amik valószínűleg a S.H.I.E.L.D. hasznára lesznek. Kimberly Kattniss Stewart egy teljesen átlagos lány. Loki valószínűleg elfogta és a jogara segítségével átmosta az agyát.
-Nem kellett átmosni az agyát. Ígyis zakkant.-mondta Natalie
-Támogatom.-tette hozzá Clary.
-A jogara segítségével uralni tudja az embereket.-mondta tovább Matthew.-Jobb harcosok lesznek, valamint agyafúrtabbak. Ezt tette a nővérével is. A neve Primrose Candice Stewart. 20 éves. A húgához hasonló felépítésű.
-Ki az anyjuk? Susan Collins? Ez nem az Éhezők viadala.-tettem hozzá.
-Ezt figyelmen kívül hagyva a jogar most erősebb. Bármit és bárkit elpusztíthat a földön, ahogy Loki szeretné.-mondta Thor.
-Ahogy Prim és Kimberly is.-tette hozzá Tiffany.-Ketten együtt dupla annyival zakkantak, ráadásul szerintem a gyilkoláson kívül nem sok minden jár a fejükben. Ha Loki végezte el náluk az agymosást, akkor nyilván azt teszik, amit mond nekik. Semmi másnak nem engedelmeskednek.
-Tudtok valamit az erőcserélő szerkezetről?-nézett Bruce Matthewra.
-Nem. Sajnálom!
-Akkor mi a terv?-néztem Stevere.
-Először is próbáljátok bemérni őket. Ha megvannak, akkor jeleztek. Mindenki legyen készültségben. -aztán rám és Brittanyra nézett.-Ti viszont itt maradtok!
-Mi a jó isten?-ugrott fel Brittany, mire az asztalon lévő papírok felszálltak és elrepültek a terem másik végébe.
-Pontosan ezért.-mondta Tony.
-Én tudtam, hogy ezt mondod.-dőltem hátra.
-Kint találkozunk. 10 perc.-azzal szétszéledtek.
Maria, az igazgató, az ügynökök, valamint mi ketten maradtunk ott. Hallottuk, amikor a gépek engedélyt kérnek a felszállásra, majd már csak fénycsíkokat láttunk.
-Stephanie! Itt az idióta whiskeyvedelő barátnőd.-hallatszott a fülesen keresztül Tiffany hangja.
-Itt vagyok!-figyeltem.
-Az egyik rohadt monitoron nézel nekünk egy tervrajzot? Mármint titkos alagutak, folyosók, vészkijáratok. Tudod, a szokásos maszlag.
-Utánanézek.
-Ezen a gépen meg tudod nézni.-mutatott Maria az egyikre.
Leültem a székre, Brittany pedig mögém állt. Megkerestük az épület tervrajzát, amit el is küldtem Tiffanynak.
-3 emelet és 2 föld alatti szint. Rejtett folyosó nincs, viszon 8 vészkijárat is található rajta.-magyaráztam.
-8? Szórakozol?-kérdezte Tony.
-Átküldtem, te vak! Ne idegesíts fel!-ripakodtam rá.
-Jól van, nyugi!-mondta.-Egyéb?
-Szigorúan őrzött laborok, tele mindenféle veszélyes és robbanó cuccossal. A világ összes vegyülete itt van. Radioaktív anyagok, atomfizikai kellékek, nukleáris fegyverek. A fegyverek raktára az első föld alatti folyosón található egy kóddal lezárt ajtó mögött.-folytatta Brittany.
-Egyetlen egy gyufaszál és a levegőbe repül az egész.-tettem hozzá.-Csak egy bazi nagy fekete folt marad utána.
-Nagyon re...-mondta Tiffany, de hirtelen elment az adás.
-Mi történt?-néztem Mariara.
-Megszakadt a kapcsolat.-mondta.
-Bassza meg.-mondta Britt.-Remélem nem lesz bajuk.
-Várj! Valami nem stimmel.-álltam fel.
-Mi?-kérdezte Maria.
-Csak nekem furcsa ez az egész? Túl könnyen lettek meg. Oké, hogy nukleáris fegyverekkel van tele az egész, de ez engem amúgy is zavar.
-Igazad van. Mindenki kivonult. Csak mi maradtunk, meg pár ügynök.-tette hozzá Brittany.
Amint ezt kimondta kitört a vezérlő hatalmas ablaka. Valamit berobbanthattak rajta, ugyanis mindannyian a földön kötöttünk ki. Felnézve Kimberly repült be az ajtón, utána pedig egy másik szőke csaj, aki borzasztóan hasonlított rá. Ő volt Prim, Kim nővére. Mindkettő pisztolyt vett elő és agyonlőtték a rájuk támadó ügynököket.
-Na, de jó! Ti is itt vagytok?-állt fel Brittany.
-Elég nagy a szád most, hogy nem zöldülsz.-nézett végig rajta Kim.
-Most én zöldülök.-álltam fel.- De nem akarod megtudni, hogy hogyan!
-Elég fura lesz az elemek irányítóját zöld monstrumként látni.-nézett végig rajtam Prim.
-Ki kéne deríteni, hogy milyen.-mondta Kim, miközben undok vigyor terült szét az arcán.
Azzal lendült is, egyenesen felém. Épp idejében meg tudtam fékezni. Hadakozott velem, mint az állat. Éreztem, hogy nem sokáig bírom még. Valami növekedett a belsőmben, és mindenáron ki akart jönni onnan.
-Miért hadakozol Stephanie?-kérdezte.
-Azért, mert én nem vagyok te!-mondtam, majd hasbarúgtam.
-Szerintem, meg igen. Engem is a bosszú hajt.-mondta.
-Téged Loki hajt, nem a bosszú.-mondta Fury.
-Engem nem a bosszú hajt.-tettem hozzá.
-Hamarosan fog. Ugye tudod, hogy a ház, amiben anyád élt, már nincsen?-nézett rám.
Visítani kezdtem, de úgy, ahogy a torkomon kifért.Az agyam kezdett összezavarodni, a fejemben gondolatok keringtek. A kezemre néztem, amely épp zöld színben pompázott. Késő.


BRITTANY


Stephanie visítani kezdett. A fejét fogta.Tisztára érzetem, hogy min mehet most keresztül. A bőre zöldülni kezdett, majd nőtt és végül úgy nézett ki, ahogy szerintem anno én. De hamarosan én is így fogok. Kimberly és Prim önelégültem vigyorogtak. Stephanie azonban nem volt rest, ugyanis Kimre rontott, aminek az lett a vége, hogy kizuhantak a gépből. Maria maradt, Fury, Prim és én.
-Most pedig te következel!-néztem Primre.
-Komolyan azt hiszed, hogy meg tudtok semmisíteni? Gyerekes! Hamarosan a zöld barátnőd halott lesz. Anyuci majd üdvözli a túlvilágról.
-Én ki foglak nyírni!-rontottam neki.
Mindenki úgy tudta rólam, hogy csak azért mert zöldülök nem tudok verekedni. Nos, ez egy bazi nagy tévedés. Amikor ugyanis kiderült, hogy mi vagyok, stresszlevezetésként karate órákra jártam, majd közelharcra, boxra, meg ilyenekre. itt vezettem le a bennem felhalmozódott feszültséget. Néha, ugyan nem sikerült, de a legtöbb esetben egész jól bevállt. Most viszont ütöttem Primet úgy, ahogy csak tőlem tellett. Végül nekicsaptam az egyik gépnek. Így elvesztette az eszméletét. Kimúlt.
-Nem tudtam, hogy ilyeneket is tudsz.-lépett mellém Maria.
-Ne becsülje alá egy atomfizikus lányát, Hill ügynök!-jött oda Fury is.-Próbálja elérni a Bosszúállókat!
Maria intézkedni kezdett, addig Fury elvitte Primet, a jó ég tudja hova.
-Semmi. Tök süket a vonal.-mondta Maria.
-Hogy hogy?-kérdeztem.
-Nem tudom. Nem hallani semmit.
-Szólj ha lesz valami. Azt hiszem meg kell keresnem Stephaniet.
-Hova mész?-nézett rám.
-Nem tudom. De remélem víz felett vagyunk.
Azzal vettem egy mély lélegzetet és nekifutásból kiugrottam a vezérlő ablakából. Úgy éreztem meghalok, ahogy zuhantam lefelé. Viszont észrevettem, hogy víz van alattunk. A parton két alak harciaskodott egymással. Én viszont nagy mákomra a vízbe csapódtam. Kiúsztam a partra. Kimberly és Steph még mindig viaskodtak. Amikor Kim észrevett, egyszerűen eltűnt. Stephanie pedig ott maradt. Lefeküdt a földre, majd láttam, ahogy visszaemberesedik. Óvatosan közelebb mentem. Stephanie a földön feküdt és az eget nézte. A szemeiből könnyen folytak.
-Jól vagy?-kérdeztem.
-Nem. Ez a szőke ribanc megölte az anyámat! Tudom, hogy nem akartam vele beszélni, de attól még szerettem. És sokat jelentett nekem. Erre ez a érzéketlen kinyírja!
-Nyugodj meg! Sajnálom anyukádat! De te is tudod, hogy Kim nem tudta mit csinál. Loki befolyásolása alatt állt.
-A többiek visszaértek már?-kérdezte, majd felült és megtörölte a szemeit.
-Még nem. Maria nem tudja megjavítani a kommunikációs rendszert.
-Vissza kell jutnunk a hajóra.-állt fel.-Át kell öltöznöm.
-De hogyan?
-A levegővel, te butus.-jelent meg egy mosoly az arcán.
Belémkapaszkodott, majd folyamatosan mondta, hogy hova helyezzem a karjaim, mire gondoljak. Hamarosan a hajón voltunk. Beletellett pár percbe, de sikerült. Gyorsan elment átöltözni, majd 2 perc múlva a vezérlőben találkoztunk.
-Sikerült megjavítani a rendszert?-kérdezte.
-Nem. A raktárról csak annyit tudunk, hogy felrobbant. Prim pedig a cellában van. A főnök pedig szokás szerint felszívódott.
-Ki hitte volna?-kérdeztem.
-Sajnálom az édesanyádat, Stephanie!-mondta Maria.
-Köszönöm! De Pajzshercenőnek nem én mondom el.-mondta.
-Majd én közlöm vele.-hallottuk Fury hangját.
-Állandó szokása ez a kísértés? Úgy jár és kel itt, mint egy szellem.-néztem rá.
-Ha a szellemek hosszú, fekete bőrkabátot és szemkötőt hordanak, akkor igen. lehet, hogy egy szellem.-mondta Steph.
-Szeretem, ha nem tudják épp merre járok. Én tudom, hogy ki merre jár, de ők nem. Így mindig ott lehetek, amikor kellenék.
-Szóval tud tereportálni?-kérdeztem.
-Nem. De valószínűleg hamarosan tudok.-mondta.

NATALIE


Amikor visszaértünk a hajóra teljesen meglepődtem. A vezérlő ablaka be volt törve, a padlón pedig vér.
-Mi a jó ég történt itt?-nézett körbe Tiffany.
-A szőke plázababák idejöttek.-fogadott minket Stephanie.-Emlékezetes egy találkozás volt.
-Kim és Prim itt voltak?-kérdeztem.
-Aha. Prim a cellában van, de Kim megszökött. Már keressük. Viszont egyedül elég nehéz, szóval örülnénk, ha segítenétek.-mondta Brittany.
A lányokkal beálltunk segíteni, de nem jutottunk semmire. Az ügynökök időközben átvették a helyünket. Nick Fury elhívta Stevet, mire Stephanie kivonult a teremből.
-Mi baja van?-kérdeztem.
Brittany csak elém tolt egy aktát, ami elég sok infrmációt tartalmazott egy lakótelep lerombolásáról. Próbáltam olvasni a sorok között, de nem jutottam semmire. Végül Tiffany rámutatott egy névre. Margareth Carter.
-Stephanie anyukája.-mondta Clary.
-Mégis hogy?-kérdezte Bruce.
-Felrobbantották. Kimberly saját maga végzett Steph anyjával. Amikor betörtek akkor mondta el neki.-magyarázta Brittany.
-Bezöldült?-kérdezte Tony.
-Be. Kiugrott Kimmel együtt az ablakon.
-Tipikus Stephanie.-mondtam.
-Beszélni kéne vele.-vetette fel az ötletet Tiffany.
-Nem ajánlom.-állította le Bruce.-Most még zaklatottabb. Hagyjátok lenyugodni egy kicsit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése