Amikor kinyitottam a szemem egy vakító fény égette ki szinte a retinámat. Erős volt és fényes. Hunyorodnom kellett, hogy lássak valamit. A kezemet a szemem elé tettem, de még így is éreztem a lámpa erősségét. Hirtelen azonban elhúzták a fejem fölül. Elvettem a kezem és pislogtam párat. Kellett egy már másodperc, hogy a látásom ismét kitisztuljon.
-Ezekszerint ébren van!-hallottam egy hangot.
A fejemet oldalra fordítottam. A hang tulajdonosa egy szemüveges, középkorú pasas volt. Szakasztott hasonlított Brittanyre. Vagy fordítva.
-Hogy érzed magad?-hajolt fölém.
-Fáj a fejem.
-És az oldalad? Esetleg a bordáid?-kiváncsiskodott tovább.
-Talán egy picit.
-Pár bordád megrepedt, szóval azt ajánlom, hogy az elkövetkezendő napokban ne terheld túlságosan.
-Ki maga?
-Perpillanat az, aki nem szeretne viszontlátni ájultan a laborban többször. Mellesleg a barátnőid az edzőteremben vannak. Folyosó végén balra.
Felültem, majd lepattantam az ágyról és kiléptem a szobából. Amíg az edzőterem felé tartottam egy csomó kérdő tekintettel találkoztam. Alig vártam, hogy az ajtóhoz érjek. Amint beléptem egy hatalmas terem tárult a szemeim elé. A lányok a terem másik végében álltak. Tiffany egy íjat és egy nyilat tartott a kezében, Clary pedig a használatát magyarázta neki. Közelebb merészkedtem, de egy szót sem szóltam, ugyanis nem akartam megzavarni őket.
-Na ilyen tanítványod sem volt még, ugye?-kérdezte nevetve Tiff, majd visszaadta Clarynek az íjat.
Azzal megpördült a tengelye körül és észrevett. A nevemet kiáltva hatalmas erővel rohant felém, majd nekemcsapódott. A földön hanyatt vágódtam, Tiffany pedig rajtam feküdt.
-Ezt igazából egy pasival képzeltem el.-tűnődött.
-Én is.-mondtam.
Tiff leszállt rólam, majd felállt és engem is felhúzott.
-Örülök, hogy életben vagy.-mosolygott.
-Ismersz. Engem nem könnyű eltenni láb alól.-kacsintottam.
Clary, Natalie és Brittany is odajött, hogy üdvözöljenek.
-Épp az íjazásra tanítom őket. nem próbálod ki?-kérdezte Clary.
-Jó, legyen.-adtam be a derekam.
Clary a tábla elé vezetett. Majd megmutatta mit hogyan kell tartani. Végül átnyújtotta nekem. Igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy mondja. A célzásom épp a megfelelő szinten volt, csak az íj és a nyíl tartásában voltak kétségeim. Végül egy határozott mozdulattal elengedtem a nyilat, ami végül a középső piros kör közepén állt meg.
-Azta!-mondtam, mivel még én sem számítottam magamtól ilyen teljesítményre.
-Nagyon ügyes vagy!-dícsért meg Clary, én pedig visszaadtam neki az íjat.
-Volt kitől ellesnem.-mosolyogtam rá.
Nem volt sok időnk örülni egymásnak, ugyanis hangosan becsapódott az ajtó és egy néger, félszemű pasi közeledett felénk talpig feketében. Nem találkoztam még a halállal, de szakasztott így képzeltem el.
-Stephanie? Nick Fury vagyok, a S.H.I.E.L.D. igazgatója.-kezdte.
-Nagyon örülök.
-A helyzet az, hogy maga és a "csapata"-hülye idézőjeleket is rajzolt. Nagyon cuki.-majdnem megsemmisítették az embereimet.-Aha persze. Én feküdtem x ideig eszméletlenül, de az ő emberei semmisültek meg.-Ennek ellenére szeretném, ha csatlakoznának a Bosszúállókhoz.
-Azt mondta majdnem kinyírtuk az embereit.-húzta fel a szemöldökét Natalie. Ezekszerint ez még nekik is új volt.
-Igen, de van még emberem. Viszont itt tudjuk fejleszteni a képességeiket.
-Az egyik kétszer elrúgta a pajzsomat és beterített indákkal. Mit akarsz még rajtuk fejleszteni?-hallatszódott egy hang.
A hang nem az ajtó felől jött, hanem felülről. A teremnek felül volt egy korlátos része. A korlátnak támaszkodva "feszítettek" a Bosszúállók. A hang tulajdonosa pedig Amerika kapitány volt.
-Ügyes volt!-súgta a fülembe Brittany, majd lepacsiztunk.
-Szóval? Itt maradnak?-nézett ránk az igazgató elengedve füle mellett a Kapitány mondatát.
-Maradjunk Steph! Kapunk kaját, meg szobát és megkapjuk tök ingyért a Bosszúállókat.-mondta Brittany.-Ráadásul itt fejlettek a laborok.
-Hülyéskedsz Britt?-mordult rá Tiffany.-Ezekkel én ugyan szövetséget nem kötök az tuti biztos!
-Bocsánat. Le kell nyugtatnom magam.-azzal Brittany kirohant.
-Most miért kellett ráordítani?-kérdezte hitetlenkedve Natalie.-Aztán ha átváltozik és szétszedi ezt a nemistudommit, akkor az a te hibád lesz.
-Bocs, de én nem akarok itt maradni. Ezeknek a puszta jelenlétünk nem tetszik.-magyarázta Tiff.-És most mond azt, hogy nincs igazam? Ráadásul tönkrevágták a páncélomat is. És elárulom neked Natalie, hogy azt nem neked kell megszerelned, hanem nekem!
-Még egy szó és kiverem belőled a szuszt!-közeledett Natalie Tiffany felé.
Közéjük álltam, mielőtt eldurvultak volna a dolgok.
-Nyugodjatok le! Semmi értelme a veszekedésnek! Mindkettőtöknek igaza van, de most nem azért vagyunk itt, hogy verekedjünk.
-Látod Nick? Ezek csak gyerekek. Semmi értelme, hogy foglalkozzunk velük.-ez a mondat már Tony Stark szájából hallatszott.
Mielőtt bármit is csinálhattam volna Clary egyszerűen elővett két nyilat. Mindkettőt egyszerre kilőve Tony Stark felé célzott. Az egyik nyíl az egyik kezét, a másik nyíl pedig a másik kezét szegezte a falhoz, persze a pulcsijával együtt.
-Gyerek, aki mondja!-mondta Clary önelégült mosollyal.
Tony akárhogy próbálkozott, nem tudott kiszabadulni. Végül Sólyomszem rántotta ki a nyilakat, de neki is nagy erőt kellett kifejtenie.
-Rendben! Itt maradunk!-fordultam Nick Fury felé, aki bólintott, majd távozott.
-Én megöllek!-mormogta Tiffany.
-Gondolj bele!-súgtam neki úgy, hogy csak mi halljuk.-Így legalább móresre tudjuk őket tanítani. Nem lesz mindig rajtuk az az önelégült ábrázat.
-Na jó!-sóhajtott fel Tiffany.-Megyek megkeresem zöld barátnénkat.-azzal távozott.
-Ezt még meg fogjátok bánni.-mondta Amerika Kapitány.
-Azt csak hiszi.-mondtuk egyszerre Natalieval és Claryvel, majd hátat fordítottunk nekik és távoztunk.
A szobám nem volt elég nagy, de nem is volt túl kicsi. Olyan átlagos méretűnek mondható volt. Volt benne egy ágy, egy szekrény, valamint egy íróasztal. Ezenkívül egy doboz, amiben a régi cuccaim voltak benne. Az ágyam melletti éjjeliszekrényen volt egy fülhallgatóadóvevő, amilyen még nekünk is volt. Amint feltettem és bekapcsoltam meghallottam Brittany hangját:
-Föld Stephanienak! Hallasz?
-Tisztán és világosan.-szóltam bele.
-Az orvoscsávó odaadta a laborját, de véletlenül összetörtem pár lombikot. Segítesz?
-Megyek. Csak azt áruld el, hol vagy.
Brittany ellátott az utasításokkal, amivel odataláltam hozzá. Dühösnek látszott, de nem annyira, hogy tomboljon és átváltozzon.
-Segíts már!
-Oké! Te folytasd a kísérletedet én meg majd elintézem ezeket.
Az összetört lombikokat feltettem az asztalra. A jobb kezemre összpontosítottam, majd egy szimpla levítációnak mondható levegő irányítással az összetört darabok mozogni kezdtek, majd felemelkedtek és mindegyik odament, ahová tartozott. Egy kicsit még rákoncentráltam, így még a törésnyomok is eltűntek. Mire letettem a kezem már három lombik állt ellőttem. Olyanok voltak mint új korukban.
-Ezt, hogyan csináltad?
Bruce állt az ajtóban. Ezekszerint az egész mutatványomat végignézte, ráadásul elismerés volt a tekintetében.
-Finom motorika. Nagyon kell ahhoz koncentrálnom, hogy ne az egész laborba okozzak szélvihart, hanem csak a szilánkokat illesszem a megfelelő helyre.
-Jó trükk, mi?-pillantott rá Brittany.-Egy párszor már hasznát vettük.
-Mit gondolsz máshol is meg tudnád csinálni?-kérdezte Bruce.
-Biztos.-vontam meg a vállam.
Azzal intett, hogy egy pillanat és távozott.
-Most hova megy?-kérdeztem Brittanytól.
-Nem tudom. De néha csak úgy rájön a futkosás és akkor megy egyik szobából a másikra. Egy párszor már észrevettem a nap folyamán.
Bruce hamarosan visszatért és Tony Starkot hozta magával. Na baszki, mi lesz itt?
-Találtam neked valakit, aki segít neked megcsinálni az ablakokat.-mondta Bruce Tonynak.
-Az indás csajra gondolsz?-mutatott rám.
-Az indás csaj hamarosan fáklyát csinál belőled.-azzal egy tűzgolyó jelent meg a tenyeremben.
-Jól van na!-hátrált Tony, mire összecsuktam a tenyeremet, a golyó pedig eltűnt. Csupán füstöt hagyott maga után.-Menjünk.
Azzal kiment a szobából én pedig megértem loholni utána. Egy ajtó elé vezetett, majd beléptünk rajta. Bent eléggé fújt a szél, ráadásul hideg is volt. Nem csoda, hiszen ki volt törve az egyik ablak. Az ablak előtt hevertek az üvegszilánkok a padlón. A kerete pedig egy részben el is volt törve.
-A keretet még össze tudom illeszteni, de a darabokat nem.-vakarta a fejét.
-Majd én megoldom.-néztem rá.
-Oké. Akkor én felveszem a páncélt, te pedig maradj itt.
Azzal el is tűnt, de 5 perc sem telt bele visszatért az ablakon keresztül a teljes páncélzatában.
-Mehet?-hallottam a hangját az adóvevőn keresztül.
Bólintottam. Az erejével a keretet visszatolta a helyére, majd össze is forrasztotta. Ekkor jöttem én. Félreállt az utamból és levette a fejéről a maszkot. A kezemet kinyújtottam és a szilánkokra összpontosítottam. Azok megint remegni kezdtek, majd felemelkedtek és mindegyik a helyére ment. A törések is eltűntek.
-Na mizu?-hangot hallottam.
Teljesen megrémültem az üveg pedig egy hangos csattanással ismét darabjaira hullott.
-Baszki!-fordultam hátra idegesen.
Amerika Kapitány. Ki más? Önelégült mosoly ült az arcán. Legszívesebben képen töröltem volna.
-Mi van rendíthetetlen ólomkatona?-kérdezte tőle Tony.
-Mit csináltok?-jött közelebb.
-Szerelnénk az ablakot. De szétbasztad!-kiabált vele.
-Jól van! Elég!-kiáltottam.-Koncentrálnom kell!
Azzal vettem egy mély lélegzetet és ismét kinyújtottam a kezem. Összpontosítottam. A szilánkok ismét remegni kezdtek, majd felemelkedtek a helyükre, és hamarosan a törésvonalak is eltűntek. Az ablak a helyén volt, ráadásul törésmentesen.
-Kész.-mondtam.
-A pofám leszakad.-mondta Steve, akinek az arcán most először vettem észre a csodálkozást.
-Jó kis trükk, mi? Banner laborjában már összerakta a lombikokat.-mondta Tony.
-Nem rossz.-bólintott.
-Jobb, mint pajzsot dobálni, mi?-mondtam neki, mire felhúzta a szemöldökét.
Nem kellett fél perc kisétált az ajtón.
-A pajzsdobálásnál tényleg jobb.-mondta Tony, mire elmosolyodtam.-Nézd, sajnálom, amit mondtam az edzőteremben. Nem dolgoztunk még tinikkel. Ez a helyzet még nekünk is új.
-Semmi baj. Már megszoktuk.
-Nézd Stephanie, szeretném, ha szövetséget kötnénk. Mármint ha nem lenne köztünk harag. Vagy valami hasonló. Hiszen most már egy csapat vagyunk.
-Rendben.-bólintottam, majd megráztam a kezét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése