Egy kellő vállrándulással és izomlázzal hagytam el az edzőtermet. Igyekeztem kiverni a szuszt a faterból. Nagyjából sikerrel is jártam. A szobámba mentem, majd épp fel akartam venni a pizsimet, de Tony rontott be a szobámba.
-Hallottál a személyes zóna fogalmáról?-kérdeztem tőle felháborodva.
-Igen. De nem láttad Tiffanyt?
-Miért?
-Csak. Beszélni akartam vele, de elküldött. Vissza akartam menni, de nem volt a szobájában. Azt hittem, te tudod merre lehet.
-Várj!-állítottam le.- Te azt akarod mondani, hogy Tiffany eltűnt?
-Asszem. Most mondanám, hogy keressük meg Bannert és beszéljünk vele, de két Hulk egy kicsit sok lenne.-vakarta a fejét.
-Oké. Felejtsük el a többieket is.
Kimentünk a szabad levegőre, ami szinte megfagyasztotta azokat a sejtjeimet is, amikről nem is tudtam, hogy léteznek. Kint kicsit hűvösen fújt a szél, habár április vége volt.
-Ha jól tudom, most valahol Helsinki felett lehetünk.
-Helsinki? Finnország?-kérdeztem vissza.
-Aha.
A hajó széléhez mentem és igyekeztem látni is valamit, ha már Finnország felett vagyunk. Nagy mákomra semmit sem láttam. A telefonomat végső esetben betettem a farzsebembe, ami most csörögni kezdett. Tiffany neve állt a kijelzőn.
-Hol vagy?-vettem fel dühösen.
-Egy rakás halandzsát dumáló ember között. De lehet, hogy értem, csak megittam egy fél üveg whiskeyt, amit a fater szekrényéből csórtam el.
-Te ittál?
-Aha. De értem jössz?
-Hogyne. Maradj ott! Hallod?-azzal letettem.-Megvan.
-Ivott?-kérdezte Tony.
-Aha. Mellesleg miért tartasz whiskeyt a szekrényedben?
-Elvitte a whiskeymet? Az egy rohadt drága whiskey!
-Helsinkiben mászkál ittasan. Szerintem menjünk. Elég sok dolog miatt idegesítheted fel még magad.
-Igaz. Menjünk.
Azzal megnyomott egy gombot a kezén lévő karkötőn. A páncél körbevette, majd mire kettőt pisloghattam volna felkapott a karomnál fogva és már suhant is le velem. Egy térszerű részen tett le, majd levette magáról a páncélt.
-Te tisztára megkukultál? Figyelmeztethettél volna!
-Szeretek váratlan meglepetéseket okozni.
-Egyszer egy szép napon én okozok neked váratlan meglepetést, de azt nem fogod megköszönni!
-Jól van! Keressük meg Tiffanyt és menjünk vissza.
Azzal elindult én pedig legszívesebben belerúgtam volna a hátsó felébe. De nem tettem. Vettem egy mély levegőt és utána mentem. Próbáltam csörgetni Tiffanyt, de nem vette fel a telefont, sőt egy idő után ki se csörgött. Így minden egyes bárba benéztünk a sötét utcákon bolyongva, de Tiffany nem volt sehol. Már majdnem feladtuk, amikor is észrevettünk egy fekete alakot, aki tűsarkúban előttünk dőlöngél össze-vissza. Az alak egy whiskeyüveget tartott a kezében. Majd lehette a földre és igyekezett összeesni, de Tony meg időben kapta el. Tiffany úgy nézett ki, mint egy meggyötört nemistudommi.
-Hogy visszük vissza?-kérdeztem Tonyt miközben felvettem az üveget a földről.
-Én visszaviszem. Te addig maradj itt.Visszajövök érted.
Azzal felrakta a páncélját és elhúzott. Engem meg otthagyott a whiskeysüveggel. A kihalt utcán. Helsinkiben. Hálám üldöz Tony! Remélem utolért... Azonban mielőtt akármit is csinálhattam volna valami felemelt a levegőbe. És nem sokkal később a hajó fedélzetén tett le.
-Jó kis utazás volt, mi?-kérdezte vigyorogva.
-Ki foglak nyúvasztani egy szép napon. Itt a rohadt whiskeyd!-azzal a kezébe nyomtam.
Azzal visszavonultam a szobámba. Gyorsan lezuhanyoztam, majd belebújtam a pizsimbe és lefeküdtem aludni. Halvány lila gőzöm nem volt arról, hogy elaludtam-e vagy nem. Csak annyi ugrik be, hogy Tony vigyorogva néz le rám-.
-Mi van már?-kérdeztem.-Hagytál te aludni egyáltalán?
-Talán 5 percet. Kiadom neked a holnapi napot, ha virrasztasz velem. Tiffany tisztára begolyózott. Nem merem felkelteni Bannert.
-Kurva nagy szívességet teszek neked, ugye tudod?
-Aha.
Felkeltem, majd átmentem Tonyval Tiffanyhoz. Viszont nem a szobájába vitte a lányát, hanem a laborba.
-Miért pont ide hoztad?-kérdeztem.
-Itt le tudom szíjazni, ha ne adj Isten szükség lenne rá.
-Nem rossz ötlet.-tűnődtem.
Tiffany nagyjából még 15 pecig hangoskodott, majd megunta és elaludt. Mi viszont nem. Rohadtul álmos voltam, de nem mertem aludni, hátha Tiffanyra rájön a mászkálhatnék. Csenben beszélgettünk Tonyval. Illetve ő beszélt, az én IQ-m pedig folyamatosan ment el. Hirtelen egy üveg csörömpölését hallottuk.
-Utánanézek. A fülesen szólok.
Tony kiment én pedig ott maradtam. A sötétben. Egyedül. Na jó, Tiffany is itt volt, de ő most a jelen állapotában nem tekinthető személynek.
-Te Stephanie! Ki volt az a szőke csaj, aki ma elcsórta Natasha karpereceit?
-Kimberly. Miért?
-Csak. Asszem itt van.
-Ó, basszad meg!
Otthagytam Tiffanyt, majd kirohantam a folyosóra. A jobb irányból csörömpölést hallottam, szóval arra indultam el először. Rohantam a hang iányába, ami végül kivitt a szabad ég alá. Kimberly kint várt. Teljesen feketében. Kinyírom ezt a csajt!
-Stephanie! Annyira örülök neked!-vigyorgott.
Legyintett a kezével, majd becsukódott mögöttem az ajtó és ha jól hallottam, még be is zárult. Mi a jó édes...? Reggel még nem tudott ilyeneket! Tágra nyílt szemekkel néztem rá, mire önelégült vigyor terült el az arcán.
-Jó kis trükk mi? Azt hiszed, hogy csak te tudsz ilyeneket?
Aztán újra meglendítette a karját, aminek az lett a következménye, hogy én a hajó széléig repültem. A hajam szinte már lógott lefelé. Feltápászkodtam.
-Én sose mondtam ilyet. Mielőtt még ezért is engem hibáztatnál!-mondtam.
-Tudod Stephanie, most sokkal erősebbnek és magabiztosabbnak érzem magam. Habár Romanoff karkötőit nem sikerült elcsórnom, de ennek ellenére egy csomó információ birtokába jutottam.
-Azok az információk itt is maradnak! Ugyanis nem viszed őket sehová!
-Szerintem nem. Ugye tudtad, hogy nemcsak Brittanyt lehet kihozni a sodrából, hanem mindegyikőtöket?
-Mivel mindannyian emberből vagyunk, ezt nem csodállom.
-Egy pár napja már figyeljük ezt a bárkát. Elég sok mindent megtudtunk. A főnököm pedig most épp egy fantasztikus terven dolgozik, ami ellenetek irányul. Visszaadom a rohadt kis információidat.-azzal elém hajított egy pendriveot.-De nem ez volt az utolsó találkozásunk.-azzal leugrott.
Felemeltem a pendriveot a földről. Tony épp ekkor szedte ki az ajtót a helyéről.
-Késtem?-kérdezte.
-Mondhatni.
-Mit mondott?
-Azt, hogy a főnöke készül valamire. Valamire, ami ellenünk irányul.
-Nem meglepő. De mégis ki lehet a főnöke?
-Halvány lila gőzöm sincs. De azt hiszem nem akarom megtudni.
CLARY
-Jó reggelt!-hallottam meg Brittany hangját.
-Szia! Idenézz!-mutattam be.
Brittany közelebb jött, majd ő is vetett egy pillantást az alvó hármasra.
-Nem tudom mit csináltak ezek az éjjel, de elég jól kiütötték magukat.-állapította meg, mire kuncogtam.
-Mizu?-kiáltotta a fülembe a nővérem.
Erre Stephanie egy sikítással reagált, majd lefordult az asztalról és hanyatt vágódott. Tiffany felugrott, Tony viszont csak tápászkodott. A nővérem hatalmas üvöltésére a szüleink, valamint Bruce, Steve és Thor is megjelentek, az igazgatóval körítve.
-Natalie, legyen szíves ne verje fel az egész intézményt!-mondta neki Félszemű Jack. Hallottam Brittanytól, hogy ő így hívja.
-Elnézést!-mondta Natalie.
-Zúg a fejem,bassza meg!-fogta Tiffany a fejét.
-Megittál egy fél üveg rohadt drága whiskeyt. Mire számítottál?-tápászkodott fel Steph.
-Whiskeyt? Jézusom!
-Helsinki utcáin bolyongott, mint akit épp ejtettek.-avatott be minket a részletekbe Tony.
-Nagyon fantasztikus.-mondta Bruce.
-Nekem mondod? Ebbe mentem ki utána.-mutatott magára Steph. Mellesleg ugyanazt a ruhát viselte, mint tegnap.-Amúgy Kimberly megint meglátogatott minket.-dobott egy pendriveot Fury felé, aki elkapta.-Ezt akarta elvinni. Nem néztük meg mi van rajta.
-Majd én utánajárok.-azzal Fury elment.
-Natalie...-lépett Tiff Natalie elé.
-Igen?
-Sajnálom, hogy nem mondtam el, amint megtudtam Kimberlyről. Nem akartalak belekeverni titeket. Megérdemeltem, amikor behúztál nekem.
-Hirtelen reagálás volt. Nem akartalak bántani.-mondta Natalie, majd egy mosoly következtében megölelték egymást.
-Lányok.-forgatta a szemét Tony.
-Mellesleg bocsi, hogy szétbasztam az éjszakátokat.-nézett felváltva az apjára és Stephre.
-Megszoktam, hogy nem nyugodtak az estéim.-vont vállat Stephanie.
-Az amúgy gáz, ha átlátok rajtad?-kérdezte Tiffany.
Steph felhúzta a szemöldökét. Nem tudta, hogy Tiff miről beszél. Mi viszont igen. Stephanie kezdett halványodni. Mint aki el akar tűnni.
-Ó bassza meg! Csináljatok valamit!-mondta szinte könyörögve.
Tiffany próbált hozzáérni, de addigra késő volt. Stephanie felszívódott. Mintha ott se lett volna. Az apja erre csak aggódva a fejét fogta.
-Doki?-nézett Brucera Tony.
-Még sose láttam ilyet.-vakarta a fejét.
-Akkor gyorsan fejtsd meg!-tette hozzá sietve Brittany.
Ő is ugyanúgy eltűnt, mint Stephanie. Mint akik ott se lettek volna. Erre a lányokkal magunkat kezdük ellenőrizni, de nem történt semmi. Senki sem tűnt el. Csak Steph és Britt.
-Stark!-hajította felé hirtelen Fury a pendriveot.
Tony elkapta, majd bedugta a gépbe. Valami laborszerűség lehetett. Egy bazi nagy terem vezérlőpulttal és két bazi nagy, átlátszó konzervdogozra elmékeztető tartállyal. Az egyikben Stephanie feküdt eszméletlenül, a máasikban pedig Brittany. Kimberly volt még a teremben, valamint egy idióta vén faszkalap.
-Ki?-nézett rá Natalie.
-Ő Thor testvére. Egy zakkant félisten.-magyarázta Tony.
-Teszek rá magasról, hogy isten vagy nem!-fakadt ki Tiffany.-Nála van Stephanie és Brittany! A jó ég tudja, mit csinál velük.
-Jó reggelt napsugaraim!-mondta Loki, mire Steph és Britt nagyjából felébredtek.
-Napsugár a tököd!-vágta rá Brittany.
-Ugyan már! Üdvözöllek titeket szerény hajlékomban.-mutatott körbe.
-Elég gáz a lakberendeződ.-mondta Stephanie.
-Stephanie Rogers. Igazán öröm végre megismerni.-azzal Brittre nézett.-Na és Brittany Banner. Szakasztott olyan vagy, mint az apád. Kimberly sokat mesélt rólatok.-mutatott a szőke kurvára.-Gondolom tudjátok, hogy miért vagytok itt.
-Újra berendezni a kéglit?-kérdezte Steph.
-Nem avattad be őket?-nézett Kimberlyre.
-Gondoltam ezt rád hagyom.-mondta.
-Ahogy akarod.-újra a lányokra irányította a tekintetét.-Brittany nagyon kimagasló intelligenciával rendelkezel, azonban a benned rejlő zöldeség erősebb nálad. És Stephanie. Kitartó vagy, erős, de a múlt árnyai nem hagynak nyugodni. Az erőd sokszor okozott már fejtörést neked, nem de?
-Mire akar kilyukadni?-kérdezte Britt.
-Ugyan, ne tagadd! Amióta ismeritek egymást azóta az ereje után vágyakozol.
-Brittany! Kérlek mondd, hogy ez nem igaz!-nézett rá Stephanie.
-Sajnos igaz. De az már régen volt! Zavart, hogy ha ideges leszek, akkor zöldülök! Te viszont nem! Irigykedtem, de azóta elfogadtam!-magyarázta Britt.
-Nos, édes mindegy.-vonta meg a vállát Loki.-Csak a kedvetekért készítettem el ezt az erőcserélő gépet. Brittany képességét megkapja Stephanie, és fordítva. Sima ügy! Kimberly!
Kimberly intézkedni kezdett.
-Ugye nem fogja megtenni?-nézett Steve Furyra.
Már késő volt. A kamrákat valami zöld fény töltötte meg, majd egy hatalmas villanás és ennyi. A kamrák kiürültek, a kép pedig fekete lett.
-Loki ezzel átlépett minden határt! Intézkedek az apámnál!-mondta Thor.
-Menjen!-mondta az igazgató, Thor pedig távozott.
-Egyáltalán működik ez a cserélőgép?-kérdezte Natasha.
-Amint meglesznek a lányok, azonnal kiderül.-mondta Clint.
Azonban mire bármit is csinálhattunk volna Maria is megjelent.
-Elnézést a zavarásért! Csak szólok, hogy Stephanie és Brittany ájultan fekszenek kint. Szóltam az ügynököknek, hogy ne érjenek hozzájuk.
Azzal Steve és Bruce kirohant, mi pedig utánuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése